Lajčák és a Nemzeti Front

Az ENSZ migrációs csomagjának kidolgozását 190 ország hagyta jóvá két évvel ezelőtt, ettől persze még nem biztos, hogy tökéletes a tervezet. Mindemellett joggal feltételezhető, hogy politikai okokból, és nem a konkrét tartalma miatt emelt kifogást ellene több ország, például Ausztria, Magyarország, Bulgária, Észtország, az Egyesült Államok, Ausztrália, Izrael és még Svájc is.
Szlovákiában Miroslav Lajčák külügyminiszter a tervezet fő védelmezője, szerinte semmi olyan nem szerepel benne, melynek elfogadása veszélyeztetné az országot.

A csomagot az alatt az egy év alatt dolgozták ki, amikor Lajčák az ENSZ közgyűlésének elnöke volt, és most joggal érzi árulásnak, hogy a tervezetet kategorikusan elutasítja a koalíciós partner SNS, de még saját pártja, a Smer és Robert Fico is szembefordult vele. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a lemondását fontolgatja a külügyminiszteri posztról.
Elfogyott a türelme, és mint jómaga mondta, nem akar részt venni a migrációról folytatott, teljesen irracionális vitában, amely nem is a tervezet tartalmáról szól, és nem akar képviselni külföldön egy xenofób országot. Dicséretes, de hozzá kell tenni, Lajčáknak több alkalma is volt már a megvilágosodásra, eddig mindet elszalasztotta.

Valóban őszinte a felháborodása? Vagy már valóban végleg leírták a Smerben, és Robert Fico nyomul a helyére, a külügyminiszteri székbe, mert nem bírja elviselni, hogy nem tagja a kormánynak? Vajon higgyünk azoknak a találgatásoknak, hogy Lajčák mégis harcba száll a köztársasági elnöki székért, ahogy Fico szerette volna, csak most független jelöltként, aki összeveszett a Smerrel, és ez új szavazatokat hozhat neki.

Nos, szép kis politikai játszma lenne a Smer részéről, főleg ha Fico valóban beülne Lajčák helyére. Csakhogy túl kacifántos játszmának tűnik ez, tele kacskaringóval, bizonytalan végkimenetellel.

Amit viszont a konfliktus felfedett, az a háttérben formálódó titkos koalíció, benne Kotlebával és Kollár egész családjával, valamint az SaS-szel, az SNS-szel és persze a Smerrel. Mint az egykori Nemzeti Front, a szocializmusban. Csak most nemzeti, xenofób és populista pártokat egyesíti, dacára mindenféle Bašternák-botránynak, meg a szélsőséges pártok kiszorítására vonatkozó fogadalmaknak.

Ha innen nézzük, mindenképpen értékelni kell Lajčák álláspontját, bármi is motiválta. Jó lenne, ha nem maradna egyedül a barikádon és több szövetségest tudna találni.
A szerző a TASR hírügynökség munkatársa