Kulturális veszteségeink 37.

A Magyar Állami Operaház főigazgatóját, Ókovács Szilvesztert lehet szeretni, rühellni, semlegesen viszonyulni hozzá, de az se bűn, ha valaki még nem is hallotta a nevét. 
Maradjunk annyiban, hogy szakmai körökben elég megosztó személyiség.
Nos, ez az ember múlt pénteken arra kérte az Operaház Porgy és Bess előadásának szereplőit, hogy írjanak alá egy dokumentumot, amelyben afroamerikainak vallják magukat. (Szinte hallom, ahogy önök felszisszennek, de máris mondom, miért tartom ezt egy kifejezetten vagány húzásnak.)
A Porgy és Bess premierje 1935-ben volt, a zeneszerző, George Gershwin nem sokkal ezután meghalt, dalszövegíró fivére, Ira Gershwin viszont egészen 1983-ig élt. Ő rendelkezett úgy röviddel halála előtt, hogy kizárólag fekete énekesek (all black cast) adhatják elő a darabot. A jogörökösök azóta ehhez tartják magukat, amivel elérték, hogy Amerikát kivéve gyakorlatilag az összes többi kontinens operáinak műsoráról eltűnt a mű, Európában főként utazó társulatok előadásában látható.
Amikor az Operaház jelezte a jogtulajdonost képviselő New York-i ügynökségnek, hogy bemutatnák a Porgy és Besst, olyan szerződést kaptak, amelyben nem szerepelt az all black cast kitétel. Vagy kifelejtették, vagy egyszerűen cikinek tartották odaírni, arra számítva, hogy ez úgyis köztudott. Mindenesetre az Operaház színpadra állította a darabot fehér szereplőkkel – ezt sehol a világon nem merték még meglépni. Tavaly az Erkel Színházban lement belőle négy előadás, csak ezután kezdett reklamálni az amerikai ügynökség. És mivel Ókovács Szilveszter – elmondása szerint – nem venné a bátorságot, hogy ránézésre meghatározza a művészek bőrszínét, rájuk bízta, minek vallják magukat. Egy másik értelmezés: így akart üzenni az amerikaiaknak, hogy helló, ébresztő, ez már a 21. század, amelyben „ezt a korhadt és szájszagú rendelkezést” minden normális operaháznak figyelmen kívül kellene hagynia.

Én, alulírott ............. kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek.

Ezt a nyilatkozatot írták alá az előadás szereplői. Egyszerre szatirikus és szomorú ez a történet, amelynek érzésem szerint még koránt sincs vége. Mivel ilyesfajta ellenszegülést sehol sem kíséreltek meg Gershwin fő művének bemutatása érdekében, precedensértékű is, ami Budapesten történt. Nem véletlen, hogy tegnap már a tekintélyes The Guardian brit napilap is kiemelten foglalkozott az üggyel.

Szégyen, hogy foglalkozni kell vele. 

Lehetséges-e ma a felvilágosult Földön, hogy embereket származásuk és/vagy bőrszínük alapján különböztetnek meg Auschwitz, Martin Luther King és a hutu–tuszi népirtások után?

 – tette fel a kérdést Ókovács Szilveszter. Aki egyre szimpatikusabb számomra...