Kulturális veszteségeink 31.

Tudományosan a plágiumról. Illetve arról, mi mikor számít koppintásnak manapság a könnyűzenei iparban, és mi fér még bele a véletlen egyezés kategóriájába.

Több ilyen per is zajlik jelenleg, a Led Zeppelintől Pharrel Williamsen át a Men at Workig számos sztárt vádolnak plágiummal. Az Eurovíziós Dalfesztivál, amely már rég megérett a pusztulásra, de még mindig sokan nézik, eddig valahogy botránymentes volt. Mindenütt a közmédia hivatott eldönteni, ki képviseli az országot ezen a giccsparádén – talán pont ezért lett giccsparádé. Maga a szavazási rendszer is megérne egy elemzést, de nem most, talán majd májusban.

Nos, minden dörzsölt dalszerző tudja, hogy létezik az a bizonyos „eurovíziós” műfaj – elég megvizsgálni pár év termését, hogy be tudjuk lőni a zenei kliséket. A magyar közmédia „dalválasztó show-ja” abból áll, hogy kiválasztanak harminc dalt a beérkezők közül, és elődöntőkön prezentálják őket az előadók a zsűri előtt. (A Dal zsűrije a kereskedelmi tévék tehetségkutató műsorainak kritériumai szerint jópofáskodik és keménykedik, itt találkozik a két világ.) Aztán jönnek a középdöntők, ahol a továbbjutók még egyszer eléneklik ugyanazt a dalt, majd a döntőben ismét. El lehet játszani, hogy komolyak, alaposak vagyunk, és bevonjuk a telefonos szavazókat is (újabb kereskedelmi tévés húzás).

Valójában ki lehetne választani az indulót egy félnapos szakmai mítingen, sok országban így zajlik. Feltételezzük, hogy a zsűritagok képben vannak, és/vagy kiterjedt tanácsadói hálózatot működtetnek, és a plágiumgyanús dalokat már az első körben kiszűrik.

Az, hogy Petruska András dalát úgy iktatták ki a versenyből, hogy már döntőbe jutott, megmagyarázhatatlan és védhetetlen.

A közmédia egy zeneakadémiai szakértőtől kért szakvéleményt, és nem felejtette el hangsúlyozni, hogy az illető az intézmény igazgatóhelyettese, azaz tévedhetetlen. A kifogásolt dal egyébként pont annyira hasonlít ama bizonyos Vampire Weekend-dalra, mint mondjuk a Fleetwood Mac Everything című slágerére, a ritmikai alapok miatt pedig akár Paul Simon Graceland-korszaka is szóba jöhetne, amelyet szintén Dél-Afrika tradicionális tánczenéinek hangulata inspirált, szóval távolról sem Petruska az egyetlen, aki innét merít. Ki tudja, talán „túl” esélyes lett az eredeti tervekhez képest, és a döntnökök nem akartak kockáztatni a közönség-szavazáson?

Bennfentesek tudni vélik, hogy volt már hasonló tülekedés, de akkor Freddie apukája a zsebébe nyúlt, és minden helyrezökkent, fiacskája mehetett az Eurovízióra. És a múlt héten akadtak olyan gaz netes gerillák is, akik az egyik zsűritag, Nagy Feró legnagyobb slágerét „hasonlították össze” egy másik dallal az eset kapcsán, plágium-szempontból.

A történtek után remélhetőleg egyetlen komoly szerző sem küld dalt A Dalba. Maradnak a kitartó közepesek, vagy ahogy Spiró György mondja a Csirkefej című drámában: „a megsűrült középfok”.