Krím: vörös vonal és vörös posztó

Megsértve ezzel mind a nemzetközi jogot, mind az Ukrajnával érvényes kétoldalú szerződéseket.

Moszkvában úgy látják, Kijevben a Nyugat által rendezett puccs zajlik. Putyin motivációja egyszerű, csak a nyugati sajtó blődségeit olvasva nem az. Egész egyszerűen elárulva érzi magát: a Nyugat megint becsapta őt, miután ő meggyőzte Janukovicsot az egyezség aláírásáról. A krími katonai akció azonban nem a Nyugat, illetve a liberális rend ellen irányul, hanem a szevasztopoli fekete-tengeri orosz flottát hivatott bebiztosítani. Megelőző csapás: ha az ukránok, illetve a Nyugat aláírása ennyit ér, akkor jobb most lépni, mint megvárni, hogy onnan is kitúrják őket.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy Moszkva elérte elsődleges célját és nem megy tovább. De facto ellenőrzi a Krímet, s egy de iure (annektálás) lépéssel sokkal nagyobb konfliktust kockáztatna helyi és globális szinten is. A Krím de facto eddig is orosz katonai és pénzügyi ellenőrzés alatt volt, ám most szabad út nyílik a flotta gyarapításához, amit eddig az ukránok nem engedtek. Ám a Krím nem azért tartozik Ukrajnához mert Hruscsov elvtárs anno jó kedvében (értsd ittasan) odaajándékozta, hanem mert Ukrajnából jön a víz, a villany és az élelem nagy része is. A krími tatárok pedig akár fegyvert is képesek fogni az oroszok ellen, ha azok valóban átvennék a hatalmat.

Putyin már elérte, amit akart. A Nyugat értésére adta, hogy a térségben komoly orosz érdekek vannak, és Moszkva akár fegyveres erővel is kész azokat megvédeni.
Mindez szerepel a 2010-es és 2012-es védelmi doktrínákban is, s most „élőben” is láthatjuk. Moszkva komolyan gondolja, hogy a Nyugat ne ossza az észt olyan régióban, amelyet az oroszok tartanak el (pontosabban ki). Tisztában van azzal is, hogy az EUnak nem fűződik igazi érdeke Ukrajna csatlakozásához, ehhez nincs se pénz, se energia, se egységes politikai akarat. És az oroszokkal szembeni kemény szankciók életbe léptetésére sincs.

Nem azért, mert az orosz oligarchák kilóra megvették Londont, hanem mert az EUban egyrészt működik a jogbiztonság (vagyis bármilyen szankció esetén az EU-nak bíróságon kell bizonyítania a szankció jogosságát). Másrészt a gazdasági szankciók bevezetésével az Európai Unió országai is hatalmas veszteséget könyvelnének el. Tessék megmagyarázni a magyaroknak vagy a szlovákoknak (Görögország után), hogy nekünk most Ukrajna miatt kell az oroszokkal „háborúzni”. Nyugaton már félreverték a harangokat: ha most engedünk, akkor a Baltikum, sőt Közép-Európa következik. Tényleg megvéd minket a NATO? Krím után ez már nem paranoiás kérdés.

Moszkva számára csak egy bökkenő van: Putyin eddigi összes húzása bumerángként működött. 2004-ben Putyin nyíltan támogatta Janukovics elnöki kampányát, narancsos forradalom lett a vége. 2010-ben burkoltan támogatta Julija Tyimosenkót, Janukovics nyert. A vilniusi csúcs előtt megvette Janukovicsot, jött a Majdan. Éppen a pánszláv és pravoszláv világban hívő, nem Oroszországban élő orosz ajkúakat gondolkodtathatná el, hogy megtámadtak egy pravoszláv testvérnépet (katolikust persze lehet).

Putyin hazai közönségnek játszik, eddig sikerrel. Éppen ezért igyekszik annyira az orosz propaganda a kijevi eseményeket a Nyugat, no meg az ukrán fasiszták nyakába varrni. Ám ezzel pont a Nyugat számára nyit kaput. Ha az oroszok hivatalosan is elfoglalják a Krímet, azzal az európai biztonsági kérdések visszakerülnek az USA figyelmének középpontjába és a transzatlanti tengely újra megerősödik. Moszkva vörös vonalát vörös posztóként érzékelik Nyugaton.