Közöny

Azaz 200 millió forintot, amit mellesleg közpénzből, azaz a magyarországi adófizetők pénzéből fizetett a magyar kormány. A kérdésre egyértelmű igen a válasz, bár úgy tűnik, ez nálunk nem mindenki számára ilyen világos. És ez itt talán a legnagyobb baj. 

A rendelkezésre álló információk szerint (mert ugye azok, akik fényt deríthetnének az ügyre, nem állnak rendelkezésre) nagyon úgy néz ki, hogy az említett összeg nem arra lett elköltve, amire kérték és kapták. 
Sőt, nagyon úgy néz ki, hogy a közösség nem sokat látott az említett pénzből. A jelek szerint azonban ez teljesen hidegen hagyja a hazai magyar közeget. Senki sem tiltakozik, senki sem kérdez, csak már megint ez a kellemetlenkedő Új Szó, a magyarság legnagyobb ellensége. 

Tényleg ez lenne a helyzet? 

Tényleg nem érdekli a hazai kultúraszervezőket, civilszervezeteket, értelmiségieket, hogy mire lett felhasználva 200 millió forint, amit a közösségre kellett volna elkölteni? Vagy tényleg mindenki elfogadja, hogy nálunk ez már csak így működik, nincs mit tenni? Vagy csupán fél megszólalni, mert ugyanaz a parti tartja rajta a kezét a forrásokon, így a kritikával azt kockáztatná, hogy a jövőben azt a keveset sem kapná meg, amit eddig? 

Tényleg nem látja senki, mennyire beteg ez a helyzet? És mennyire demotiváló azok számára, akik őszinte szándékkal szeretnének tenni azért, hogy ötven év múlva is éljenek itt magyarok? 

Nem a kétes pénzosztogatás, hanem ez a közöny a legnagyobb ellenségünk. Éppen ezzel tesszük lehetővé ugyanis, hogy a rendszer működjön, s a felelősöknek ne kelljen tartaniuk a következményektől. Ha zavar minket a Bašternák-ügy, arra is legyünk érzékenyek, ami a mi portánkon történik. Ott senki sem fog helyettünk rendet rakni.