Kövér és a jó magyarok

„Sivalkodjatok!” Aztán szmájli, szmájli és még egy szmájli. Ennyit írt egy bejegyzés alá szombaton kommentben az egyik igazán elvakult kormányember, afféle megmondó. A bejegyzés közzétevője ugyanis kikérte magának a friss Kövér-nyilatkozatot.

Merthogy szombaton Kövér László magyar házelnök Gyergyószentmiklóson járt, s ha már ott volt, beszélt. Márpedig ha Kövér László beszél, akkor valakik fel fognak háborodni. Van ennek temperamentum-oldala is: egyszerűen imádja a hegyes fogalmazást, az etikettet meg nem szereti, úgy küldi el a libsiket, kommunistákat, amerikai nagyköveteket, ahogy éppen dühe diktálja – s nagyon ügyesen tud ő dühbe jönni. Kövér László azonban nem buta ember és egyáltalán nem buta politikus. Amikor most szombaton szólani méltóztatott, a maga szempontjából azt is okosan tette.

„Nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három- négy gyermeke, 9-16 unokája van, valamennyien magyarul beszélnek, és elkötelezettek a nemzet ügye iránt.”

Mondhatta volna úgy is, hogy igaz legyen. 

Fontos, hogy minél nagyobb családot alapítsanak a fiatalok, mert anélkül nincs magyar jövő sem Romániában, sem a Felvidéken, sem Magyarországon.

Aligha lehetne belekötni. És igen, van ennek divatvetülete is, Kövér ebben sem tévedett totálisat: hogy a közösség mit tart követendőnek, nagyon is hat az egyénre. Ha a negyvenévesen is önmegvalósító, igényes szingliséget, kompromisszummentességet és az „igazira” való várakozást állítják be követendő példaként, az is hat, s hosszú távon nyilván a semmibe vezet. 

De miért kellett ehhez nyilvánvaló baromságot is kapcsolnia Kövérnek? Hiszen a jó magyar ezerféle. Magyarul beszél általában, de még ez sem biztos.

Van úgy, hogy mondjuk németül, s „csupán” érzi magában a magyarságot, az elkötelezettséget és tesz a magyarokért (Liszt Ferenc). Ha korunk nagy jómagyarság-kutatójának tétele igaz lenne, ki kellene jelentenünk, hogy rossz magyar volt Deák Ferenc, mert nem nemzett magyart, ahogy a szintén gyerektelen Szabó Magda is rossz magyar volt, rossz magyarok az esküjüket megtartó katolikus papok mind, sőt, a mi fent idézett laza kormánymegmondónk is rossz magyar, hiszen ötvenes éveit taposva sem gazdagította a hazát egyetlen ivadékkal sem.

Emberünk viszont ahelyett, hogy magára venné, örül és üzeni a felháborodottaknak, hogy „Sivalkodjatok!”. Pontosan tudja, hogy nincs valódi tartalma ezeknek a mondatoknak, csak politikai céljuk van. Vagyunk „mi”, akik helyesen gondolkodunk és szeretjük a sok szép magyar gyereket, „ezek” meg már megint háborognak, sivalkodnak, hát ezek azt akarják, hogy kihaljon a nemzet! Ez a színdarab megy már mióta! A szombati is csak egy felvonás volt az ásíttató műben.

A felháborodásnak ezért tényleg semmi értelme, hiszen a felháborodó éppen betölti a Kövérék által ráosztott szerepet, másrészt meg a szólásszabadság mindenkit megillet – Kövér Lászlót is. A szólásszabadság meg nem azt jelenti, hogy csak igazat és okosat szabad mondani – épp azt jelenti, hogy szabad hülyeséget is. Lehet osztályozni a magyarokat is, hogyne. Meg a politikusokat is.

Nem az a jó politikus, aki beszél, hanem az, aki a valóságban segít boldogulni a népnek, amelynek vezetésére megválasztották a pártját.

Mondjuk így.

S hogy is áll az a valóság? Például úgy, hogy az országban, amelyhez Gyergyó ma tartozik, a fizetések épp lehagyták a magyarországiakat. Nem országos átlagban, úgy még nem. Épp csak a közigazgatásban, az egészségügyben és az oktatásban. Bizony, ma már egy romániai pedagógus 30 ezer, egy romániai egészségügyi dolgozó 34 ezer, egy romániai közigazgatási dolgozó, rendőr vagy katona pedig 52 ezer forinttal keres többet, mint magyar kollégái. Ezek pedig pontosan azok a területek, amelyeknek a bérszínvonaláról nem a piac dönt, hanem a politikusok. A Kövér Lászlók. Akik dörgedelmeskedhetnének a bajszuk alatt a csupán divatból nem szülő szinglihordákról – miután ezt a helyzetet orvosolták.

A házelnök magyarságminőségét persze eszem ágában sincs minősíteni. Hatalompolitikusi kvalitásait sem vitatom. Valóságos politikusi minőségét – azt meg minősítik a fenti adatok.

A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója