Kötelező körök

De valójában nincs szó másról, csak egy újabb „kötelező körről”, hiszen a társadalmi-politikai erőviszonyok nem változtak olyan irányba, hogy előrehozott választásokról vagy a kormányfő lecseréléséről lehessen beszélni.

A változáshoz nem elég pusztán pár botrány. Akkor lehet szó valódi kormányválságról, ha működésképtelenné válik a parlament, legalább egy párt pedig komolyan úgy gondolja, hogy érdemes tiszta lappal, új felállásban folytatni. Ennek az esélye inkább csökkent, mint nőtt, leginkább az SNS gyengülése miatt.

A Szlovák Nemzeti Párt lendülete az elmúlt pár hónapban egyértelműen megtört. Andrej Danko a választások után, a kormányalakítás első hónapjaiban még Szlovákia következő vezető politikusának szerepébe pozicionálta magát, aki nem hogy kirángatja az SNS-t a krízisből, de egyenesen tömegpártot csinál belőle. Az illúzió hamar szertefoszlott, Dankóról előbb kiderült, hogy nyomás alatt nem elsimítja, hanem előidézi a konfliktusokat, majd a tartalékos katonai századosi rangra való előléptetése körüli mizéria rámutatott arra is, rövid távon nincs esélye népszerű, általánosan elfogadott, botránymentes politikussá válni. Robert Fico egy ideig megnyugodhat – hiszen még mindig Danko a legkézenfekvőbb alternatíva a kormánykoalíción belül. A Híd az SNS–Smer tandemmel való együttműködéssel elvágta magát az érdemi növekedéstől, egyetlen kormánykoalícióban sem játszhat kiemelt vagy vezető szerepet.

Alternatíva kevés van, holtsúly annál több. Az SNS problémáit kihasználta a Smer. Fico pártja a közvélemény-kutatások szerint visszaerősödik és nehezebb megkerülni, miközben a frusztrált és kiábrándult szavazókat Kotlebáék szívják fel. Boris Kollár pártja is tartja magát, emellett felelős politikus aligha számolhat vele egy kormányban.

A tulajdonképpeni parlamenti ellenzéket így Sulík és Matovič jelenti. Az SaS éppen egy átalakulási folyamat közepén van, az irányváltás nemcsak a populista mondanivaló erősödésével, hanem vélhetően a régi képviselők lemorzsolódásával és belső villongásokkal is jár, ezzel együtt azt a legnehezebb megjósolni, miként alakul Sulíkék támogatottsága. Az Egyszerű Emberek továbbra is a politikából kiábrándult szavazókra vadászik, csak Kotlebánál szalonképesebben. Ennek a szövetségnek akadnak partnerei, csak azok vagy nem mérhetőek, vagy nincsenek a törvényhozásban – az öt százalék körül mozgó KDH, a szlovákiai belpolitikai karanténból a Matovičcsal folytatott tárgyalásokkal kitörő MKP, illetve az Egyelőre Azonosítatlan Jobboldali Tömegmozgalom. Mindez kevés, és a jelenlegi körülmények között Fico esetleges távozása pont az ellenzéknek okozná a legnagyobb tanácstalanságot.