Körhinta alulnézetből

Maga mivel tervezi tölteni az államünnepet? – kérdezte Ervint Bandika paradicsompasszírozás közben. Ervin vállat vont: egyrészt melyiket, másrészt pedig alighanem búcsúba megyek, meghívtak a rokonok. De hol van most búcsú? – kérdezte Bandika. Ervin ismét vállat vont: hát a rokonoméknál. Majd folytatta: szerinte a villanykörte feltalálása óta nem született a világon akkora találmány, mint a rózsaszín ökörszív nevű paradicsom. Bandika helyeselt: akkor is finom, ha csak rózsaszín, és az sem baj, hogy nem gömbölyű. Csodálkozom is, hogy nem német találmány.

Ervin a kredenc oldalának támasztotta a passzírolót, és megjegyezte, hogy ez nem biztos, hogy baj. „Mert azt tetszett hallani, hogy Németországban a múlt héten egy vidámparkban idő előtt nyugdíjaztak egy hintát, amiért alulról nézve horogkeresztnek látszó tárgyra hasonlított? Pontosabban nem is szállítják el, hanem átalakítják, hogy négy helyett csak három karral működjön. Vagyis megcsonkítják, ez a helyes kifejezés.ˮ
Bandika nem hallotta. De szerinte ha ez így van, aktuális a kérdés, 

miért nem szerelik szét azokat a személyeket is, akik nemcsak alul- vagy felülnézetből, hanem elöl- és hátulnézetből is egyértelműen nácik.

Ervin szerint nem először van így a német történelem során, mármint az, hogy a saját maguk által feltalált vagy felépített dolgot egy idő után kénytelenek lebontani, mert olyasmire emlékezteti őket, amire nem szeretnék. Így voltak a berlini fallal, most meg itt ez a ringlispíl.

Ervin úgy véli, az sem lehet véletlen, hogy a ringlispíl szó német eredetű, úgy került a magyarba. A ring jelenti a kört, a spiel a játékot, a li pedig az ókortól használatos kínai hosszmérték. 10 hao egyenlő 1 li, 10 li egyenlő 1 fen.

Bandika felkapta a fejét: az én egykori dédmamám esetében, nyugodjon, ez nem érvényes, ő ugyanis úgy hívta a körhintát, hogy ringisping. Abban viszont megegyeztek, hogy 

ha annak alapján döntenének a bolygón szolgálatot teljesítő élő és élettelen szubjektumok sorsáról, hogy hogyan néznek ki alulnézetből, nagyot fordulna a világ.

Miután óvóhelyre, vagyis száraz dunsztba helyezték a negyven üveg paradicsompürét, Bandika megkérte Ervint, hogy hozzon neki a búcsúból tükrös szívet, vagy valami egyéb vásárfiát. „Ha mást nem, hát egy búcsúcédulát” – zárta be a kapuajtót. Ervin csak legyintett – a búcsúcédulával inkább felülök a körhintára. Persze csak miután megnéztem alulnézetből.