Kórházban

Az apuka is bejöhet a szobába, hú, de jó, ez más osztály, mint az előző, oda még látogatás alatt sem jöhetett be a másik szülő sem. A család, a rokonok is a folyosón, az ajtón kívül várakozhattak. Könnyebb így beköltözni az ideiglenes otthonba – nehezen gurul a bőrönd kereke, benne a több napra elegendő pelenka, ruha, kozmetika és az étel, amit az anya mint kísérő a kórházban nem kap, az már fizetős, ahogy a hely is az, ha elmúlt a gyerek hároméves. A kisgyermek egy kék színű, rácsos gyerekágyat kap fekvőhelynek, az anya egy fotelt tud széthúzni éjjelre, de szigorúan még vizit előtt az eredeti állapotba kell visszarakni, az ágyneműt egy zsákban tárolhatja napközben. A nővér elmagyarázza, hogy bár a szobához tartozik zuhany és vécé, azt a kísérő szülő nem használhatja, mert erre a folyosó legvégén ki van jelölve egy helyiség. Húsz szobára egy ilyen tisztálkodó van. Összevonták az osztályt, most két ellátó csapat is futkározik a folyosón, oldják a kórházi lét ügyes-bajos dolgait. A nővérke, aki a felvételt segíti, mosolyog, odáig van a kicsiért, aki széles vigyorral díjazza a néni gügyögését. Idilli kép ez egy kórházban. A szülők keresni kezdik a szekrényt, de nincs, egyértelművé válik elég hamar: a bőröndben marad minden, csak a legszükségesebbek kerülnek fel a kiságy tövébe.

Kezdődik. Búcsúznak, semmi nagy szavak, csak: jók legyetek, vigyázzatok magatokra, jó utat, gyors, zavart puszi. Csend egy röpke pillanatra. Kinéz az ablakon, a kórház udvarára lát rá, a panelek fényei csak azért látszanak, mert januári szürkeség van odakint. Vasárnap van, otthon már főzne, kérlelné a gyerekeket: tanuljanak, kezdjenek neki, mert másnap suli. Most a kisgyermeket ringatja, fel s le, mondogatja: most nehéz napok jönnek, ki kell tartania, de ő itt lesz, nem hagyja őt el. Puszilgatja a fejét, miközben már meg is jelenik valaki más. Hozza a picit, megvizsgálja a doki, hangzik az utasítás. Gyorsulnak a vérvételek, vizsgálatok, ki- s bejárkáló emberek miatt a nap, az egyik óra megy a másik után. Pittyog a telefon. „Ott vagytok, mi a helyzet?” – kérdezik a családtagok, barátok. Mindenkinek ugyanaz a válasz: „Megvagyunk, nagyon elegáns a közeg.” Viccelődik.

A pici álmos lesz, ringatva altatás, karban alvás, hogy minél tovább tartson, talán akkor még kevesebbet észlel ebből a világból.

A folyosón sétálgatnak az anyák, hol gyerekkel, hol azok nélkül. A kórházi babakocsiban vörös hajú kisfiú, közvetlen az anyukája. Kiderül, három hete volt agyműtétje az egyéves kisfiúnak, két hétig csövek lógtak ki a koponyából, addig nem is vehették őt fel, de talán holnap mehetnek haza. „Megkönnyebbülés lehet” – jelenti ki az osztályra frissen érkező nő, de a kisfiú anyukája folytatja: „Igen, otthon ünnepeljük a szülinapját, aztán irány az onkológia – ki tudja, mennyi időre.” Rák. „De ő erős, megküzd vele” – teszi hozzá az anyuka. Csend. Megint egy pillanatnyi csend. Most más, nincs benne a nyugalom, inkább az elharapott szó csendje ez. Az, amikor folytatódna a mondat, de nem mondjuk, mert túl fájdalmas lenne, túlzottan harsogó az olyan valóságban, ahol az anyák a tekintetükkel üzennek egymásnak. Biccentenek, mindenki rója a köreit tovább. A folyosó másik végén, távol a szülői zuhanytól van a gyereksarok. Benne egy kis könyvtár, társasok és a kórházi iskolának egy terme, magyarul is beszélő tanító nénivel. Itt van az étkező is. Táblák jelzik: támogatásból lett kialakítva. A kórházi osztály legkellemesebb helye ez. Talán ezért találkoznak ott az anyukák és elegyednek szóba.

Az este más hangokat szűr a szobába. Mások a fények, de az aggodalom, az életért zajló harc kórházi zajai ugyanolyanok. Itt-ott síró gyerek, a nővérkék nevetése, lépteik gyorsasága, a papucsok hangja. Ebből egyébként egy-két nap bentlét után kikövetkezteti, melyik érkezik és megy el.

Másnap a vörös kisfiú az anyukájával még délelőtt felbukkan, mire az ő gyereke az intenzívre kerül, ők eltűntek. Helyettük egy halmozottan sérült tizenévessel sétál egy törékeny nő. Nem áll meg mellette. Nem bír befogadni több fájdalmat. A szoba ablakából nézi a távoli panelek egyhangúságát, és az idő megáll.