Kopcsay: A KDH-sok útjai kifürkészhetetlenek

Vašečka különösen jó politikai – na és persze keresztényi – érzékéről tanúskodik, hogy a képviselő olyankor tör a párt élére, amikor a KDH hamvaiból feltámadva ismét öt százalék fölé emelkedett, amivel megerősítette a parlamentbe való visszatérés esélyét. Ez nagyrészt a jelenlegi vezető, Alojz Hlina érdeme, amit akkor is el kell ismernünk, ha Hlinát amúgy showmannek tartjuk. A KDH-tagság egy részének Hlina nyilván nem eléggé keresztény, erre enged következtetni a Vašečka iránti kereslet. Hol vannak már azok az idők, amikor a KDH-ban olyan formátumú politikusok voltak, mint Mikuláš Dzurinda, František és Jozef Mikloško, Anton Neuwirth, Vladimír Palko, Ján Čarnogurský vagy Ivan Šimko. És sokan mások. A pártnak ugyan sosem volt akkora támogatottsága, hogy megvalósítsa a keresztény Szlovákia ideálját, ám potenciálja vitathatatlan volt. „Mint hithű keresztény, megkérdeztem Istent, vajon ezt az utat jelölte-e ki számomra” – osztotta meg velünk Vašečka a képviselői profilján a politikába való belépésére emlékezve. Bízzunk benne, hogy az atya őrködik további lépései, s persze a KDH sorsa felett is. Az SaS-OĽaNO szövetségnek ugyanis erős KDH-ra van szüksége, hogy az ellenzéknek legyen némi súlya. 

Évek múltán szomorú a felismerés, hogy a blokkból, amely egykor szembeszegült Mečiarnak, mára szinte semmi nem maradt. Ellenben a Mečiar-éra szelleme tovább él, még ha smeres színekbe öltözött is. Legutóbb Milan Blaha újságíró támogatásával győztek meg erről, akit a frekvenciatanács tagjává választottak. Hogy a magyar irredentizmus kérdésével oly szívesen foglalkozó Blaha megválasztásához a Most-Híd is hozzájárult, a kor paradoxonja. Hiába, nem csak a politikusok, az idők is változnak.