Komáromi kötélhúzás: minél rosszabb, annál jobb

A szlovák támadások ellen még többé-kevésbé tudjuk zárni sorainkat, de a legveszélyesebb harc az, amikor a játékszabályokat be nem tartva magyar magyarnak vájja ki a szemét. Mások ilyenkor hátradőlve röhögnek rajtunk, és némi morzsáért mindig találnak olyat, aki a közösségünket bomlásnak teszi ki, mivel a személyes érdekei teljesen lemossák közösségünk igényét. És ezt – sajnos – a legtöbb esetben nem is az anyagi érdekből teszi.

Itt van a mi egypártrendszerünk, amely feszült helyi, de országos szinten is. Mindenki nyomul és taktikázik, és sokszor még azt az ügyet is hajlandó feledni, amelyről dönt, csak hogy a riválisán tudjon ütni egy nagyot. Az egypártrendszeren belül szükséges egészséges rivalizálást az MKP nem tudta kialakítani, ezért az „erősebb kutya ...” elve alapján történik a döntéshozatal, amely hólabda-effektusként gerjeszti a feszültségeket. Még próbálkozás sem történt arra, hogy a jelölőgyűléseken a szakmaiság domináljon, ezért a különböző érdekcsoportok harcaihoz statisztál a tagság nagy része.

Ennek egyik legkiemelkedőbb, mesteri példája a komáromi eset, amiről talán már a Felvidék minden szegletében tudnak. A dulakodás annyira eldurvult, hogy nemcsak egymás szemét vájják ki a jelöltek, hanem jó eséllyel – éppen a dulakodásuknak köszönhetően – szlovák polgármestere lesz Komáromnak. A tény, hogy szlovák polgármestere van egy magyar városnak, talán elfogadható lenne békeidőkben, de most – sajnos – nem azokat éljük. Ez a szlovák jelölt, igaz hogy függetlennek vallja magát, de leült tárgyalni az SNS-szel, a Smerrel és a HZDS-szel is, és az a Robert Fico nem állít ellene jelöltet, aki kiadta parancsba, hogy minden városban kell lennie smeres jelöltnek. Ez a jelölt a Matica Slovenská legutóbbi rendezvényének fő szponzora, és a szlovák intézmények előtt felvillantotta az új lehetőségeket. Szóval lesz itt nemulass, meg pártutasításra kitakarított városháza, az önkormányzatokhoz tartozó iskolai finanszírozásról nem is beszélve.

Szóval itt van a négy trónkövetelő, vagyis pontosabban csak kettő, mivel egyes felvetések szerint ketten csak másoktól szeretnének szavazatot elvinni, hogy később egy másik csapatban ők lehessenek a trón mellett ülő kincstárnokok. Az őrületes taktikázásban már el is felejtették, hogy Komárom város a tét, és a személyes ellenségeskedés valamint a túlfűtött ambíciók következtében már bármilyen kompromisszum megkötésének lehetőségét elvetik. Látják, hogy vesztésre áll a komáromi magyarság, de ez néhányukat egyáltalán nem érdekli, csak az ő pozíciójuk legyen lezsírozva.

Adva van a négy magyar jelölt. Maurovich Horvat Lajos, az MKP hivatalos jelöltje, aki maga is tudja, hogy egy taktikai harc következtében nyert, és nem programja alapján kerekedett felül. A jelenlegi polgármester, a jelenleg „független MKP-s” Bastrnák Tibor már két funkciót töltött be, ezért megkérdőjelezhető a jelölése. Csintalan Miklós a kettes számú „független MKP-s”, aki a párt jelölőgyűlését megkerülve jelöltette magát a korábban összegyűjtött aláírásokkal. Az MKP-s triumvirátushoz csatlakozik Pásztor István, a város korábbi polgármestere, aki jelenleg Tornalján dolgozik hivatalvezetőként, ahol az önkormányzat szintén viharos időket él át.

A jelöltek nemcsak egymásra mutogatnak, hanem nagy az igyekezet az MKP felső vezetését is „belekeverni” a kampányba. A város helyett sokan azzal foglalkoznak, hogy ki kit támogat ott felül, és kit kéne kizárni, de ízibe. De uraim, ez a komáromiak szemete, úgyhogy tessék már rendet rakni! Személyes érdekek miatt idetermelnek egy halom mocskot, amit aztán a komáromi polgárok és intézmények fognak nyögni több év folyamán. Biztos jól szórakoztak, de most már tessék bezárkózni egy szobába, és addig ne is lássuk önöket, amíg nem hoznak egy értelmes döntést, ami a komáromiakról és nem magukról szól. Ha Komáromban az önök pökhendisége miatt lesz szlovák polgármester, akkor nemcsak az MKP soraiban válnak nevetségessé, hanem 20 ezüstér eladnak minket.

Hogy gondolatmenetem túlmutasson egy sima okoskodáson, amin a jelöltek fél perc alatt továbblépnek, ezért egy tárgyalási javaslattal is előrukkolnék. Induljon a kampány, mindenki jöjjön elő a farbával az egyenlő esély érdekében. A választások előtt egy héttel egy független országos közvélemény-kutató cég készítsen felmérést. Azok a jelöltek, akik hibahatáron felül, azaz több mint egy-két százalékkal maradnak le az első(k)től, lemondanak a nyertes(ek) javára, és a kampány utolsó hetében, azaz hétfőtől szerdáig egy, esetleg két erős jelölt veheti fel a versenyt. Ha minden jelölt egyforma támogatottságot élvez, akkor maradjanak mind jelöltek, de ha nyilvánvaló a különbség, akkor viszont a kisebb támogatottsággal bíró jelöltek ne az ellenfél táborát erősítsék, hanem tudjanak önzetlen döntést hozni a város érdekében. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor igaz lehet a felvetés, hogy kincstárnokok akarnak lenni egy másik király mellett.

Van egy történet, ahol két veszekedő ember akarja eldönteni, hogy egy bárány kinek a tulajdona. A döntés meghozatalára egy bölcs embert kérnek fel, aki azt javasolja, hogy vágják ketté a bárányt. Az egyik embernek tetszik a javaslat, míg a másik, mivel ő valóban szereti a bárányt, inkább lemond az ő feléről, csakhogy a bárány életben maradjon. Tanulságos, nemde?

A szerző az Egyetemi Központ tanára