<p>Hangtalanul suhan a kabinunk keresztül a ködön. Vagyis... nem keresztül. Bele a ködbe. Az állomás épülete csak az utolsó pillanatban tűnik fel. Tíz méterre is alig látni.</p>
Köd előttem, köd utánam
Mindenki számára egyértelmű, ha lesz is itt ma biatlonverseny, nem most. Vágyakozva gondolok vissza Jekatyerinszkij Kvartal-i kis szobámra, amely az elmúlt napokban egy ágytakaróval, egy cipőkefével és egy szappantartóval is gazdagodott. Még alhatnék az immár ágytakaróval ellátott ágyon, ehelyett itt ülök a Laura Komplexumban, és nézem a ködöt. Félkómás fotósok fekszenek a földön. A ködöt már lefotózták, más dolguk nincs. A versenyt délutánra halasztják. Még nem vagyok ébren, talán a friss levegő jót tenne. Kimegyek sétálni. Itt néhány napja még voltak fák. Az emeletes épület még ma is megvolt, hiszen abból jöttem ki. Hova lett?!Az ajtóban tarka ruhás önkéntes, lelkesedése a ködben is töretlen. Tatjanának hívják, és nagyon örül, hogy nem fázik. Azt mondja, írjam meg, hogy az önkéntesek egyenruhái nagyon jók, sokszor posztolt már az ajtóban hidegben, de még sosem fázott. Gratulálok. Kezdem érteni, hogyan született a DAC-stadion nyugdíjastribünjének feljáróján a falfelirat: „Nem fázok.” Tatjana a versenyt illetően is optimista: „Még bármi történhet. Egy orosz szólás szerint a legrosszabb idő után mindig kisüt a nap.”Nekem mondjuk egy másik szólás jut eszembe, az útról, az ördögről meg a tartozásról, de hagyjuk magunkat meglepni. Kettőkor bejelentik, hogy a férfiversenyt másnapra halasztják. Kettő tízkor az ablak előtt feltűnik egy fa. A fa a látási viszonyok indikátora. Látjuk a fát! A női versenyről négyre ígérnek információt. Háromnegyed háromkor már nem látjuk a fát. Három után egy perccel a szürkeség vakító fehérséggé válik, de a fát még mindig nem látjuk. Háromnegyed négy: reménytelen szürkeség. Létezett egyáltalán valaha fa? Négy óra múlt, mintha egy fa körvonalai sejlenének fel. Fél öt: több fa is látszik, a távolban pedig kirajzolódnak a hegyek! Négy óra harmincöt perc: bejelentik, hogy az esti versenyt megtartják.Már látni, hogy van pálya! Sőt, már azt is látni, hol a lőtér. Fél órával a verseny előtt olyan élesek a kontúrok, mint talán ebben az órában korábban még sosem. A látási viszonyok kiválóak, Darja Domracseva fantasztikusan lő, harmadik olimpiai aranyát is megnyeri.Ideje megírni a cikkeket, és hazamenni. Ha holnap véletlenül nem jelentkeznék, eltűntem a ködben.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.