Koalíció és potenciál

Lényegében mindenki óvatos, ami a Mečiarral és a HZDS-szel való, választások utáni esetleges együttműködést illeti. Kerek perec senki sem utasította eddig vissza – inkább mindenki hallgat. Mert ebben az esetben, ha nem is aranyat, szavazatokat talán ér a hallgatás. Koalíciós potenciáljuk növeléséért Mečiarék mindent megtesznek, minden követ megmozgatnak. Még 1998-ban kiderült, hogy a HZDS hiába nyert a parlamenti választásokon közel harminc százalékkal, senki sem kockáztatta meg, hogy szóba áll velük. Ez már majdnem nyolc éve történt. Mečiarék akkor olyan helyzetbe sodorták az országot, hogy majdnem elúszott az EU- meg a NATO-tagság. Országlásuk alatt demarsok jártak hozzánk, meglehetősen sűrűn, miután emberrablások, robbantások estek meg. Máig felderíthetetlenek és bírósági úton lezárhatatlanok, mert helyettesítő államfőként amnesztiákat adott a most kétségbeesetten, koalíciós partnerek után loholó Mečiar. Ezekkel jogászok, ügyészek, ügyvédek, parlamenti képviselők máig sem tudtak mit kezdeni. Mert parlamenti eltörlésük, megváltoztatásuk egy olyan precedenst teremtene, amit, azt hiszem, senki sem kíván a jobb sorsra érdemes ország polgárainak. Emlékszem, valamikor 1997-ben Čarnogurský egy nagygyűlésen azt üzente az akkori hatalomnak: mi majd megtanítjuk magukat félni. Nos, hamarosan igazságügyi miniszter lett, s lehet, hogy ez alatt az idő alatt féltek is egy kicsit Mečiarék. Vagy csak megijedtek. Néhányan közülük szökésben is voltak, mint például I. L. Ám arra nem volt elég ez az idő, hogy a párt eltűnjön a politikai süllyesztőben. Tulajdonképpen a jövő évi választások nagy kérdése az lesz, visszatér-e a HZDS a hatalomba. Megtapasztalták, hogy az ellenzéki kenyér, nyolc esztendőn át, bizony nagyon savanyú eledel. Most azt kellene bizonyítaniuk, hogy a koalíciós potenciáljuk már nem a nullával egyenlő. A kérdés az, hogy ha nem a nullával, akkor mennyivel.