KO az első menetben

Amikor 2012 végén a Népi Platform pártjainak elnökei egy televíziós vitaműsorban bejelentették, hogy Pavol Hrušovský lesz az államfőjelöltjük, mert ő a „megfelelő jelölt”, a kommentátorok és politikai elemzők ritka egyetértésben állították, hogy ez bizony egy nagyon rossz ötlet volt, és Hrušovský nem fog bejutni a második fordulóba. A három pártelnök, Figeľ, Frešo és Bugár azonban ragaszkodott a „jó jelölthöz”, mint kutya a csonthoz, és úgy cselekedtek, ahogy ki lettek tanítva: az összes politikai témát belehányták egy nagy zsákba, hogy aztán mindenki a neki megfelelőt ráncigálhassa elő belőle. Lucia Žitňanská, aki akkor még az SDKÚ képviselője volt, ezt úgy kommentálta, megint egy „politikai üzletről van szó, aminek a végeredménye egy megválaszthatatlan jelölt”. Gyönyörű példája és bizonyítéka volt ez a három pártelnök kikristályosodott elképzelésének, hogy nem a pártok vannak az emberekért, hanem az emberek a pártokért. A választók ezt kellően meg is jutalmazták szombaton. Hrušovský, a „jó jelölt” 3,3 százalékot szerzett a választáson, s az eredménnyel az őt jelölő szubjektumok besorakoztak a teljesen jelentéktelen pártok közé. Frešo SDKÚ-ja, Figeľ KDH-ja és Bugár Hídja olyan sokáig várt az egyébként kiérdemelt pofonra, hogy végül meg is kapta. Hiszen ne felejtsük el, a három hagyományos jobbközép párt már a 2012-es parlamenti választásokon súlyos, történelmi vereséget szenvedett, amely után sürgősen kezdeni kellett volna valamit. Két életbevágóan fontos oka volt ennek: Iveta Radičová kormányának bukása és a Szlovák Információs Szolgálat aktájának nyilvánosságra kerülése, amelyből kiderült, hogy a három párt részvételével működő második Dzurinda-kormány idején milyen módszerrel működött a rendszerszerű állami korrupció. A mantra, amit mindhárom pártelnök becsülettel hajtogatott (azért hoztuk létre a közös platformot, hogy alternatívát kínáljunk a Smerrel szemben), hiteltelenül hangzott, mivel semmit nem tettek azért, hogy meggyőzzék a választókat arról, új szelek fújnak a pártszékházak táján. A jobbközép pártoknak nem volt elég, hogy 400 ezer választót veszítettek 2012-ben, szorgalmasan dolgoztak azon, hogy a többi is kiábránduljon belőlük. Andrej Kiska, Radoslav Procházka és Milan Kňažko eredménye mutatja, van elég ember, aki támogassa a Ficóval szembeni alternatívát, csak hát a Népi Platformnak valójában nem volt jelöltje. Tavaly a még SDKÚ-s Miroslav Beblavý képviselő a Trend kérdésére, hogy szerinte a szlovák jobboldal összeszedi-e még magát, azt válaszolta, „még kell kapnia pár pofont, mert másképp erre képtelen”. A jobbközép pártjai nem egy sima pofonba futottak bele az elnökválasztás első fordulójában, hanem kiütéses vereségbe, amely véget vet bizonytalan szédelgésüknek a politikai ringben. Figeľ, Frešo és Bugár pártja olyan sokáig és olyan sikertelenül dolgozott a Ficóval szembeni alternatíván, hogy létrehozta saját alternatíváját. Ideje volt. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora