Klubok kisajátítása

Azt is elmondta, az elmúlt évek sikereiben óriási szerepe van a főszponzornak, amely nyolc éve támogatja a csapatot, jövőre pedig már névadó szponzorként teszi mindezt.

A csapat ultráinak reakciójára nem kellett hosszasan várakozni, a legnagyobb közösségi oldalon megjelent közleményükben azt írták, hogy „minden lelátói tevékenységet és megjelenést” bojkottálni fognak. Emlékeztetnek, egy klub identitását, eszmeiségét három dolog határozza meg: a név, a címer és a színek. „Ezek közül bármelyiket támadni az a tradíció és végső soron maga a klub megsemmisítése!” – hangsúlyozták az ultrák. Emlékezhetünk, tavaly az Újpestnél volt hatalmas fölháborodás, amikor a belga tulajdonos, Roderick Duchâtelet „címerháborúba” keveredett a szurkolókkal.

A klubhagyományok fölszámolása nem új keletű jelenség. A magyar sportirányítás 1949-től módszeresen – szovjet mintára – igyekezett megváltoztatni a klubvilágot – írja Csillag Péter Kádár János és a futball című tanulmányában: „(…) a Ferencvárosból például ÉDOSZ, majd – a zöld-fehér színeitől megfosztva – piros-fehér Kinizsi lett, a Kispesti AC Budapesti Honvéddá alakult, az MTK Textilessé, majd Vörös Lobogóvá vedlett át, az Újpestből Budapesti Dózsát csináltak, Dózsa György nevének kezdőbetűjével igazodva a címerükben is nagy „D”-t használó belügyes csapatok nemzetközi Dinamo-családjába.”

A Fradival különháborút folytatott a kommunista vezetés. Az 1949-es döntés következtében a nagy hagyományokkal rendelkező, az 1948/49-es bajnokságot megnyerő zöld-fehéreket az Élelmezési Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetéhez (ÉDOSZ) rendelték. A Fradi legjobb játékosait is elvitték: Kocsis, Budai, Czibor, Henni és Deák a Honvédhoz és a Dózsához került. A csapat a Kinizsi SE nevet kapta, és a zöld-fehér színek helyett piros-fehérben folytatta. A szurkolók nem fordultak el a csapattól és az 1956-os forradalom tette lehetővé, hogy mind a nevet, mind a színeket visszaszerezzék, melyet később a kádári vezetés sem másított meg. Azonban a B középre továbbra is az ellenállás fészkeként tekintett a pártvezetés. Kádár János keményen fogalmazott: „Csürhe, szervezett fasiszta banda ez. Meg kell végre ezt érteni, és le kell velük számolni” – idézi Takács Tibor történész. Az államhatalom módszeresen próbálta megtörni a Fradi-kultuszt. A favorizált Vasas, Honvéd és Dózsa mellett a Ferencváros tizennégy éves szünet után, 1963-ban lett ismét bajnok. Csillag Péter a „hosszabb pórázról” értekezve a lelátói humort is dokumentálta: „Bajnok lett a Ferencváros, fasza gyerek Kádár János!”