Kijev választott

Az már sosem derül ki, mennyiben lett volna más a végkifejlet, ha esetleg az oroszok által annektált Krím félszigeten és a háborús övezetté változott Donbasz-régióban is az urnákhoz járultak volna. Ukrajna már soha nem lesz az a kétpólusú ország, mint az ezredforduló óta, amikor minden egyes választáson fej fej mellett végzett az oroszbarát és a Nyugat-párti jelölt. A mostani választással lezárult ez a korszak, az ukránok eldöntötték, hova akarnak tartozni. Ezért közben óriási árat kellett fizetniük, elveszítették a Krímet, és továbbra sem világos, hogyan végződik a szakadárokkal és az orosz fegyveresekkel vívott harc keleten. Az már biztos, hogy Oroszország nem képes úgy elszakítani ezt az övezetet, ahogy a Krímet, de az is, hogy Ukrajnának magának, valódi nyugati segítség nélkül kell megvívnia a harcát keleti megyéiben. Míg nálunk a konszolidáció nagyjából végbement a kilencvenes években, addig Ukrajna húsz éve folyamatosan egy ördögi körben forog.  Az EU-tagállamok kétszínűsége tökéletesen mutatja, mennyire fontos nekik Ukrajna politikai jövője, és mennyire fontos Oroszország, mint megbízható gazdasági, és főleg nyersanyagszállító partner. A politikai üzenetek szintjén mindenki Ukrajna oldalán áll, ám amikor a végső döntést kell meghozni, mindenki hátralép egyet. Mert a télen kifűtött európai lakások fontosabbak, mint az ukránok szabadsága. Valahogy így gondolkodott a Nyugat 1956-ban és 1968-ban is, mi meg mostanra szépen hozzáidomultunk. Demokráciában a szabadság nagyon gyorsan leértékelődik. Főleg a mások szabadsága.  Az ukrán választási eredmények – legalábbis az eddigi nem hivatalos adatok – azt mutatják, hogy fej fej mellett végzett a miniszterelnök és az államfő pártja, így szerencsére nem egy pártnál összpontosul majd minden hatalom, mindenképpen koalíciós kormányzás várható. A parlamentben minimálisra csökkent az oroszbarát erők aránya, és teljesen kiszorultak a radikálisok. Mindez akár ideális összetétel is lehetne – mondjuk egy uniós tagállam parlamentjében. Ám az új ukrán parlamentnek rendbe kell tennie az országot, komoly gazdasági reformokat elfogadni, és keleten valamilyen formában ki kell egyeznie az oroszokkal.  A választások győztesei egyértelmű felhatalmazást kaptak a szavazóktól, ám kérdéses, hogy meddig tart ki a szavazók bizalma, ha Ukrajna nem kap kellő támogatást a Nyugattól. Mindenki békét és gazdasági fellendülést szeretne, de továbbra is kérdéses, hogy az új ukrán kormány képes lesz-e bármelyiket önerőből megvalósítani.