Ki tehet a drágulásról?

Szlovákiában az első sortüzet Richard Sulík gazdasági miniszer adta le, aki szerint a magas infláció egyértelműen az Európai Központi Bank hibája, és ebből kifolyólag Peter Kažimíré, a szlovák jegybank elnökéjé, aki ezt a politikát szolgalelkűen támogatta. Sulík szerint a gyors árnövekedés az eurozóna jegybankjának nagyon laza monetáris politikájának következménye, melyet kritizálói korlátlan pénznyomásként is szoktak emlegetni. Mint oly gyakran, a valóság ebben az esetben is bonyolultabb annál, hogy egyszerű politikai szlogenekkel leírjuk.

Tény, hogy a világ legfontosabb jegybankjai a 2008-ban kezdődő pénzügyi és gazdasági válság idején nullára csökkentették az alapkamatukat, majd az elkövetkező évtizedben nagyszabású értékpapír-vásárlásokat bonyolítottak le azzal a céllal, hogy támogassák a gazdasági növekedést. A közgazdasági elméletek szerint ennek magasabb inflációt kellett volna okoznia, de a válságot követő évtizedben a központi bankok inkább a túlságosan alacsony inflációval küszködtek. Egyes közgazdászok már az infláció halálát jósolták, de a világjárvány annak visszatérését jelentette. Az évtizedes inflációs csúcsokkal együtt a nemzeti bankok visszakerültek a reflektorfénybe, hiszen a magas infláció elleni küzdelem elsősorban az ő feladatuk.

Richard Sulík elmélete, hogy a magas inflációról kizárólag az Európai Központi Bank tehet, jelentősen leegyszerűsíti a világgazdaságban az elmúlt két évben lezajlott folyamatokat. A világ legfontosabb gazdaságainak jegybankjai már egy ideje érezték, hogy eljött az ideje a pénznyomda leállításának. De mire sor került volna a monetáris politika valódi szigorítására, megérkezett a koronavírus-járvány. Az ebből fakadó gazdasági problémákra a kormányok nagyszabású pénzügyi segítséggel reagáltak, ez pedig csak jegybanki támogatással volt lehetséges. Szlovákia esetében is érvényes, hogy a kormány csak azért tudott olyan kiváló feltételek mellett milliárdokat kölcsönözni a nemzetközi pénzügypiacokon, mert a szereplők tudták, hogy az Európai Központi Bank kész szinte korlátlan mennyiségű államkötvényt megvásárolni.

A járvány első évében még ez sem okozott inflációs gondokat, de 2021 második felében kezdett változni a helyzet. A világgazdaság újjáéledése több iparágban nyersanyaghiányt okozott, és emiatt a világpiaci árak elindultak felfelé. Az energiahordozók és a mezőgazdasági termékek ára ma évtizedes maximumon van, ami nagyban hozzájárult az infláció növekedéséhez szerte a világon. Ezt a folyamatot pedig a központi bankok már nem tudták befolyásolni, de igaz az is, hogy a jegybanki elemzők alábecsülték az infláció gyors növekedését.

A központi bankok könnyű célpontjai a kormányoknak, ha egyetlen felelőst kell megnevezni a drágulás miatt. Nem feledjük azonban, hogy az USA és az európai országok egyaránt profitáltak az alacsony kamatok korából. A kedvező pénzpiaci feltételek lehetővé tették a kormányoknak, hogy elkerüljék a kényelmetlen reformokat, és olyan adósságállományt halmozzanak fel, amely korábban nem volt lehetséges. Ez viszont most nagyon kényes helyzetbe hozza a jegybankokat, egy magasabb kamatemelés mellett ugyanis egyes országok adósságállománya fenntarthatatlanná válik. A pénzügypiaci befektetők ezért óvatosabbak. Erről Szlovákia is meggyőződhetett hétfőn, amikor a befektetők kevesebb államkötvényt vettek, a jobb kamatok ellenére is. Az Európai Központi Banknak ezért a magasabb infláció mellett is óvatosan kell közelítenie az alapkamat emeléséhez, mert egy gyors emelés visszavetheti az eurozóna törékeny gazdasági növekedését.