Ki lehet ma elégedett?

Lehet ideálok, elvek, koncepciók mentén politizálni, azonban ha a választók egy elképesztő politikai koktélt kevernek ki, akkor a kialakult helyzetben azt kell meginni. Sokan csalódtak, hogy nem valósult meg a széles jobboldali koalíció. De a gazdasági programját leszámítva minden téren kiforratlan SaS, az egyedül az aranyköpések gyártásában jeleskedő Egyszerű Emberek és a rejtélyes „Kollár család” külön-külön is kritikus tömegnek számít, alkalmatlanok a tartós együttműködésre. Azt meg nem lehet csinálni, hogy a választókat addig citáljuk az urnák elé, amíg úgymond értelmes eredmény születik. Egyrészt a voksolás eredménye nem kívánságműsor, és a választópolgár feldühödhet a politikusok tehetetlensége láttán, s a haragnak még durvább következményei lehetnek. Némileg meglepő, hogy a választásokon a lakosság milyen mértékben utasította vissza a Smer populizmusát, azaz nem szédült meg az ingyenvonatoktól, néhány élelmiszer áfájának csökkentésétől, a gázár-visszatérítéstől, ehelyett bukórepülésbe küldte a kormánypártot. Ez a társadalom egyfajta egészségéről tanúskodik: ne a kenyér legyen 5 centtel olcsóbb, hanem végre kezdjenek valamit a leszakadó régiókkal, az egészségüggyel, szorítsák vissza a korrupciót, adjanak több pénzt az oktatásra. Emlékezzünk vissza, Magyarországon 2014-ben a Fidesz által meghirdetett „rezsiharc” mindent háttérbe szorított, és a lakosság számára minimális megtakarítást hozó művi árleszorítás teljes sikert hozott a választásokon.Az is elgondolkodtató, hogy nálunk a választási hullámverésben mennyire rivaldafénybe került a Smer és az oligarchák témaköre. Szó se róla, a kormánypárt csinos gazdasági holdudvart épített ki, jócskán juttatva megbízásokat a haveroknak. Aki viszont a HírTV-ben meg az ATV-ben követi a magyar rögvalóságot, az a szlovák csatornákra kapcsolva csak pislog, hogyan tudnak nálunk ennyire felháborodni 1-2 milliós lenyúlásokon... Ezzel végképp nem akarjuk mentegetni a hazai lezsírozott tenderek, álpályázatok világát, csupán arra utalnánk, hogy Szlovákiában szerencsére jóval alacsonyabb a küszöb, kevésbé toleráljuk a lenyúlásokat, mint az egyre erőteljesebb balkáni vonásokat mutató Magyarországon. Kotleba híveit leszámítva talán senki sem örül a választások eredményének. A Híd vagy a meghasonló Sieť belső kínjaival hosszasan foglalkoztunk, azonban az SNS-nek sem éppen leányálom a Híddal közösködni. Az ellenzékbe szorulók vagy a parlamentből kimaradók kudarcélménye pedig eleve adott. Ha már így alakult, akkor jó volna kihozni a maximumot a helyzetből. A Híd például a környezetvédelmi tárca komoly uniós forrásaival a dél-szlovákiai árvízvédelmi beruházásokat pörgetheti fel, néhány milliós pluszpénzzel pedig életet lehelhet kisiskoláinkba. A legfontosabb, hogy a kényszerűségből furcsa házasságot kötő kormánypártok a polgárok üzenetét felfogva a társadalmat valóban égető kérdésekre fordítsák az energiájukat. Például úgy, hogy a múlt héten tragikusan elhunyt Martin Filko közgazdász és csapata által kidolgozott és a pénzügyminiszter által is támogatott közbeszerzési reformot átülteti a gyakorlatba. A kész reform minimalizálná a korrupciót, az állami közbeszerzések során elfolyó évi 250-300 millió eurót pedig végre az alulfinanszírozott egészségügyre, a fájóan elmaradott kistérségek felkarolására lehetne fordítani. Ki lehet ma elégedett? – tette fel a kérdést Bugár Béla a lapunkban megjelent interjúban. Ha a kormánykerékhez került négy párt felfogja, hogy az egymás elleni kölcsönös aknamunka csak amortizálhatja őket, néhány közös nevezőre építve (az egyik lehet a közbeszerzési reform) akár a közepesnél egy fokkal jobbra sikeredett ciklust is lehúzhatnak. Az ország gazdasága 3 százalék feletti ütemben menetel, inflációnak nyoma sincs, a munkanélküliek aránya nyárelőig 10 százalék alá bukik, vagyis már csak a kedvező szelet kell vitorlába fogni. Ha ez sikerül, akkor a Bugár által feltett kérdésre négy év múltán meglepően sokan válaszolhatnak pozitívan.