Ki keveri a koktélt?

Az indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan Idő (Old) című filmjét sodorta elém az internet. Néhány mit sem sejtő, beteg embert a cselesen a gyógyszerükhöz „adagolt” reklámmal egzotikus nyaralásra csábítanak. A hoteligazgató pár családot különleges itallal köszönt (a felnőtteket koktéllal, a gyerekeket üdítővel), majd exkluzív, a többi turista elől elzárt partszakaszt kínál nekik az üdüléshez. Kiviszik őket a fövenyes strand közelébe, ahonnan egy szurdokon át már maguk jutnak a tengerhez. A hullámok simogatta öblöt hatalmas meredek sziklafal zárja el. A felnőttek néhány órán belül megöregednek, a gyerekek felnőnek, és közben mind arra gyanakodnak, hogy valamit az italukba kevertek. Egy fiatal biztosítási matematikus kezdetben még kalkulálgat, a menekülés esélyeit latolgatja, de nemsokára időskori demencia lesz úrrá rajta. Az elején még csoportterápiát kezdeményező pszichológus hamar becsavarodik, a segítőkész orvos hirtelen gyilkolni kezd. Mindezt a laboratórium egy közeli helyről figyeli. A szurdokon át kijutni igyekvők rendre eszméletüket vesztik, a tenger felé próbálkozók vízbe fúlnak, a sziklafalra mászó lány pedig lezuhan. A közeli korallzátony alagútján kimenekülő fiatalok végül leleplezik, hogy a strand egy gyógyszergyártó cég kísérleti telepe, ahol a laboratóriumi eljárásoknál gyorsabban tesztelhették a fejlesztés alatt álló készítmények hatását. A hoteligazgató volt a laborfőnök.

És látom a belpolitikai thrillert is. Azt, ahogyan a közhangulat hétpróbás vegyészei új „laborkoalícióba” (Smer, Hlas, SNS, Socialisti.sk) tömörülnek. Újabb „vendégek” tömegeit terelgetik a Kuciak-gyilkosság elleni tiltakozásoktól az előrehozott választás felé. Gyarapítják az egyébként is népes szavazótáborukat. A koktélba most éppen a védelmi szerződés és a pandémiás korlátozások ellenzése, az előrehozott választás követelése került. Az új alanyokat átküldik a gyors emlékezetvesztés szurdokán. Minél több embert terelnek át, annál biztosabb, hogy nekik ezáltal új politikai vészkijárat, surranópálya nyílik a hatalom strandjára, ahol „van homokozó, és labdázni lehet”. Ahol – az átkos hellyel ellentétben – jó hosszú időre rendezkedhetnek be. Onnan majd távvezérléssel a laborkoalíció ellenzőit is az elátkozott partszakaszra toloncoltatják. Akkor mind egy olyan országban találjuk magunkat, ahol pillanatok alatt fecséreljük el a felzárkózásunkhoz és tisztességes életünkhöz szükséges, már így is eléggé elvesztegetett időt. Szép gyorsan tönkretesszük egymás idegeit, miközben a fiatalok igyekeznek kimenekülni.

A laborkoalíció minap a korábban inkább Kotlebáék bitorolta Hodža térre, az elnöki palota elé vitte tüntetőit. Most Robert Fico, Ľuboš Blaha és Andrej Danko uralta a terepet. Mind nyíltan bírálják az államfőt. A szervező Smer helyszínválasztásának lehet olyan üzenete is, hogy Fico – ha az erőviszonyok úgy hozzák – köztársasági elnöknek jelölteti magát. Már a miniszterelnökként egy ideig államfői jogköröket gyakorló, amnesztiát osztogató Vladimír Mečiar óta tudjuk: nem mindegy, ki van hivatalban a Grassalkovich-palotában.

Fontos mozzanat, hogy a tüntetésen a Fico-pártból kiszakadt, Peter Pellegrini volt kormányfő vezette Hlas is képviseltette magát. A párt részéről Matúš Šutaj Eštok szónokolt. A Hlas most a legnépszerűbb. Fico stabilizálta a szavazóbázisát, ezért Pellegrini onnan már nem tud választókat szerezni. A kormánypártoktól elfordulók, a bizonytalanok és a nem szavazók táborából igen. Fico is komoly esélyes, de most akár Pellegrinit is kereshetjük a laborfőnökben. Ezen a 49 ezer négyzetkilométeres strandon mostanság „annyi vicceset látok, hallok”, de ez inkább szomorú. Úgyhogy óvatosan fogadjunk el koktélokat!