Kettős állampolgárság III.

MTI-ÖSSZEFOGLALÓ

A Szövetségi Törvény az Állampolgárságról értelmében az orosz állampolgároknak lehet bármely más állam állampolgársága is, külföldiek pedig elvben felvehetik az orosz állampolgárságot.

Az orosz állampolgárság megszerzése azonban rendkívül hosszadalmas eljárást igényel, amelynek feltételeit igen nehéz teljesíteni még azoknak is, akik orosz nemzetiségűek és az egykori szovjet köztársaságokban élnek. „Könnyen” csak bizonyos esetekben szerezhető orosz állampolgárság, nevezetesen, amikor bizonyos területeken az orosz hatóságok politikai okokból könnyebben adnak állampolgárságot az ezért folyamodóknak: például a Krímben, amely körül rendszeresen fellángol a vita Ukrajnával, vagy Dél-Oszétiában, ahol a tavaly augusztusi grúz–orosz konfliktusban az ott élő orosz állampolgárok védelme vált az orosz beavatkozás egyik fő indokává.

Az állampolgárságról szóló törvény kimondja azt is: akiknek kettős állampolgárságuk van, azokat Oroszországban kizárólag orosz állampolgárként kell kezelni, lévén az állampolgárság fogalma egységes. Így az illetők Oroszországban részesülnek minden kedvezményben, például nem adhatók ki más államok megkeresésére függetlenül attól, mit követtek el, megkapják a szociális juttatásokat, de vonatkozik rájuk minden egyéb előnyös és hátrányos jogszabály is.

Ausztriában alapesetben kizárt a kettős állampolgárság lehetősége: aki osztrák állampolgárságot kap, annak le kell mondania eredeti állampolgárságáról, és fordítva. Kivételt csak rendkívüli esetben tesznek. Az első esetben, vagyis honosítás esetében a szabály alól kivételt jelenthet, ha az eredeti állampolgárság szerinti ország joga nem engedi meg a lemondást. Hasonlóképp, ha egy osztrák állampolgár külföldi állampolgárságot kap, le kell mondania osztrák útleveléről. Általános esetben kivételt ez alól „különleges teljesítmény” vagy „különleges állami érdek” alapján tesznek. Egy származás szerinti osztrák állampolgárnál valamivel enyhébbek a feltételek, különleges családi helyzetre hivatkozva is kérheti osztrák állampolgársága megőrzését.

Ausztriában az állampolgársági ügyek a tartományi hatóságok hatáskörébe tartoznak, s a bíróságok minden egyes esetet külön vizsgálnak meg.

Németország sem ismeri el a kettős állampolgárságot. A német jogrend szerint az országban letelepedő külföldiek csak akkor kaphatnak német állampolgárságot, ha lemondanak előző állampolgárságukról.

A kettős állampolgárság megszerzése csak kivételes esetekben lehetséges. Kettős állampolgárságot kaphat egy német állampolgár által örökbe fogadott idegen állampolgár. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az örökbefogadás kérésének időpontjában a gyermek még nem töltötte be 18. életévét.

A kivételes esetek közé tartoznak azok a németek is, akik házasság révén automatikusan megszerzik házastársuk állampolgárságát. Ők megőrzik német állampolgárságukat is. Kettős állampolgárságuk lehet azoknak a gyermekeknek, akik vegyes házasságban születnek.

A kettős állampolgárság kiterjesztése több éve vita tárgya Németországban. Egyes vélemények szerint az idegenellenesség csökkenésének eszköze lehet. A lakosság többsége kedvezően ítéli meg a kettős állampolgárság bevezetését a Németországban élő és honosítást óhajtó külföldiek számára.

A bevándorlók jogaiért küzdő szervezetek régóta sürgetik, hogy kettős állampolgársága legyen minden olyan személynek, aki bevándorlók gyermekeként születik. A német állampolgársági törvény szerint a bevándorlók Németországban született gyermekei születésüktől fogva német állampolgárok, nagykorúvá válásukkor dönthetnek arról, megtartják-e a német állampolgárságot, vagy szüleik származási országának állampolgárai lesznek.

Franciaország engedélyezi a kettős állampolgárságot, de nem tesz különbséget a francia állampolgárság, illetve a kettős állampolgárság megszerzése között: a hatóságok arra figyelmeztetik a kérelmezőket, hogy a származási országukban kell érdeklődniük arról, megtarthatják-e a francia mellett a másik állampolgárságukat.

A francia állampolgárság megszerzésére több lehetőséget is adnak a hatályos jogszabályok. Származási alapon minden olyan személy kérhet francia állampolgárságot, akinek születésekor egyik szülője francia állampolgár volt. Franciaországban született külföldi állampolgárságú személy abban az esetben folyamodhat állampolgárságért, ha legalább az egyik szülője is már Franciaországban született, illetve ha 11 és 18 éves kora között legalább öt évig élt Franciaországban és a kérelem beadásakor lakóhelye Franciaországban van. Ezenkívül olyan külföldi állampolgár kérhet francia állampolgárságot, aki francia állampolgárral kötött házasságot, illetve francia állampolgár fogadta örökbe vagy nevelte fel, vagy pedig legalább öt éve állandó jelleggel Franciaországban él.

Évente átlagosan 140 ezer külföldi kapja meg a francia állampolgárságot: 70 százalékuk afrikai, 25 százalékuk európai országokból származik.

Az adózás, a szociális juttatások, a munkavállalás vagy egyéb jogok területén a francia hatóságok nem tesznek különbséget a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek és a francia állampolgárok között. Az utóbbiak kizárólag a választójogban élveznek előnyt, ezenkívül egyes közalkalmazotti állások betöltéséhez elengedhetetlen a francia állampolgárság.