Kétoldalú fájdalom

 Az első a tagállamok egységessége. Nos, az egyes tagok nem ugrottak látványosan egymásnak sem a színfalak mögött, sem a sajtó előtt, a nemzetek és földrajzi blokkok közti törésvonalak nem olyan élesek, mint korábban. A második a migránskérdésre adott válaszok, amelyben sokat nem léptek előre a tagállamok. A kvótarendszernek valószínűleg végleg lőttek, de egyelőre csak megfoghatatlan nyilatkozatokat kaptunk, konkrét megoldásokat nem. A harmadik, az unió szempontjából legfontosabb, de talán legkevésbé elemzett probléma Nagy-Britannia sorsa és a brexit levezénylése. A távozási folyamatot két forgatókönyv alapján képzelhető el. Az egyik nagyon barátságos, a másik kimondottan ellenséges uniós hozzáállással számol, de nem lettünk okosabbak a tekintetben sem, hogy melyik stratégiát akarja követni az EU.

Robert Fico miniszterelnök kimondottan a héják álláspontjára helyezkedett, mikor a találkozó utáni talán legnagyobb felzúdulást kiváltó interjúban a Financial Timesnak azt mondta, a brexitet „nagyon fájdalmassá” kell tenni, és az EU-nak „gondja lesz arra”, hogy Nagy-Britannia rosszabbul éljen az unión kívül. Fico kijelentései előrejelzik, hogy a britekkel való egyezkedés során nem szabad figyelmen kívül hagyni a Nagy-Britanniában dolgozó uniós állampolgárok érdekeit, és a velük való egyenlő bánásmód a feltétele annak, hogy London továbbra is élvezze az uniós belső piac előnyeit.

Az, hogy pontosan mi történik Nagy-Britanniával a kiválás után, kulcsfontosságú az EU egységét tekintve, s nem csak azért, hogy mennyire érzik majd a folyamatot „fájdalmasnak” a britek. A brexitről szóló népszavazás után kézzelfogható volt a düh és a tanácstalanság, s máig nem csillapodott. Két dolog feszül egymásnak. Ha Nagy-Britannia kilépése viszonylag kevés komplikációval és következménnyel járna, mert a britek továbbra is részesednének a közös piac összes előnyéből, az a kilépés gondolatával játszó államokat bátorítaná, hogy kövessék London példáját. Ha viszont a britek távozása komoly gazdasági problémák forrásává válna, azt egyes uniós tagállamok gazdasága is megérezné, és az Angliában kint dolgozók számára is nehezebb idők jönnének. E kettő között kellene megtalálni az optimális megoldást, a kompromisszumot, de egyáltalán nem lesz könnyű. Mert végeredményben nem az a lényeg, hogy a briteknek fájjon a távozás, hanem hogy mindenki megtalálja a folyamatban a saját számítását – az uniós tagállamok is.