Két választás után...

Ezt nem lehetne megtenni egyetlen tisztességes, szabad, demokratikus jogállamban sem, csak Szlovákiában. Úgy tűnik, itt minden lehetséges, következmények nélkül.

Sokáig fogjuk még keresni annak az okát, hogy az előre hozott parlamenti választást miért a Smer nyerte, a köztársasági elnökit pedig miért Peter Pellegrini. Annyit azonban már most elmondhatunk: mi, Szlovákia polgárai elég könnyelműen lemondtunk arról, amit a rendszerváltás után nagy küzdelmek árán eddig elértünk. Reményteljes kis országunk lakossága azt várta, hogy végre már csend lesz, és nyugalomban, békességben folytathatjuk azt, amit a bársonyos forradalommal elkezdtünk, majd pedig elértünk 1989 után. Nem ez történt, hanem érthetetlenül megindultunk visszafelé.

Rengeteg értékelés, elemzés, információ özönlik az emberek elé az elnökválasztás második fordulója után. A várt társadalmi megnyugvás helyett fokozódott a társadalmi feszültség és a gyűlöletkeltés, amelynek gyökerei Peter Pellegrini fölényes győzelmében keresendők. Ezek közül nekem a legcsúfosabb a Fico-féle ráfogásos módszer bevetése volt a választási kampány hajrájában, ami hozzájárult Pellegrini emeletes győzelméhez. Ráfogták a jól felkészült, pártban soha meg nem fordult Ivan Korčokra, hogy háborúpárti. A politikusok tudják, mikor mit kell mondani. A háborútól mindenki retteg – a háborúval hajtsuk a népet az urnákhoz, gondolták. Forráshiány nem volt! Sikerült, és a hamisan mosolygó, kedves tekintetű Pellegrini beülhet a köztársasági elnök székébe, ahonnan mindent teljesít majd, amit a Smer feje elvár tőle. A választás utáni napon meg is ígérte újdonsült főnökének, hogy a kormánnyal szoros kapcsolatot akar tartani. Azt meg, lehet, már elfelejtette, hogy mit mondott 2018-ban, amikor kilépett a Smerből, és kapásból megalapította a Hlas pártot. De arra talán még emlékszik, miért szánta rá magát erre a lépésre...