Két páfrány között

Ez persze brutálisan leegyszerűsített bírálat: mindenki úgy ugrál, ahogy Obama vezényel, ő meg rossz tempót adott meg. Az érvelés Amerikában nem is igazán tudott áttörni a Republikánus Párttal szimpatizáló média határain, annyira egyértelmű aktuálpolitikai színezete. A másik bírálat ennél jóval izgalmasabb. Oka pedig az, hogy az elnök szerepelt a Másnaposok című filmtrilógiából ismert Zack Galifianakis internetes műsorában. A műsor a „Két páfrány között” fantázianevet viseli és szándékosan abszurd: az előre beállított kérdések és válaszok kifejezetten kínos szituációkat próbálnak létrehozni, amelyek pont a kínosságuk miatt viccesek. Tipikusan az a műsor, amely valakinek vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem.

Ezúttal, úgy tűnik, az első variáció valósult meg. Obama kifejezetten azért ment a műsorba, hogy a nevéhez fűződő egészségügyi reform központi weboldalát reklámozza. Az oldal lehetővé teszi a feliratkozást a demokrata elnök által többévnyi kemény munkával és tárgyalással kibokszolt egészségügyi programba, ám a beindítása utáni hetekben kimondottan rosszul működött. Obama a műsorban – két borzasztóan kínos, száraz vicc között – elmondta a nézőknek: a weboldal most már működik, lehet regisztrálni. Az eredmény: órákon belül óriási ugrás a weboldal látogatottságában. Nem meglepő módon az újonnan érkezők zöme épp Galifianakis műsora miatt kattintott oda.

Ez az eset is jól mutatja, mennyire növekszik az amerikai politikai kultúrában a szokatlan internetes akciók szerepe. Obama csak egy a sok közül, aki kihasználja az új lehetőséget. A napokban Arnold Schwarzenegger kaliforniai exkormányzó is láttatta magát: azt videózta le, amint egy tankkal a lehető legkülönfélébb dolgokat tapos össze.

Nálunk eddig nem érték el a hasonló akciók a közönség ingerküszöbét. Az elnökválasztás kapcsán különösen rossz a kép. Miközben Csehországban Karel Schwarzenberg elnökjelöltként kifejezetten a páfrányos műsorhoz hasonló, önironikus megjelenések sorával állította maga mögé a fiatal szavazókat, felénk ilyesmivel nem próbálkozott átütően senki, néhány formai elem lekoppintását kivéve. Pedig nálunk is sokan vannak, akiket a tradicionális politikai marketing egyre kevésbé tud megszólítani. Ők azok, akik 2010-ben az SaS-ra, 2012-ben Matovičra, ősszel Kotlebára, most pedig a civil jelöltekre fognak szavazni, nem ideológiai alapon, hanem mert a lehető legtávolabbra akarnak mozdulni a politikától úgy, hogy közben élnek szavazati jogukkal. A következő elnöknek – akárki lesz is – az ő megszólításuk is a feladatai közé fog tartozni, ha valóban az összes választópolgár elnöke akar lenni. Lehet, hogy ehhez szép lassan itt is be kell ülni a két páfrány közé.