Két lehetőség Szlovákiában

Ha visszatekintünk az elmúlt bő két esztendő belpolitikai történéseire, akkor többször tűnt úgy, hogy ez a szinte állandóan marakodó kormánykoalíció végleg összeomlik. Aztán idáig valahogy mégis kievickéltek a válságból, rövid időre. Elsősorban azért hagyták abba ideiglenesen a szájkaratét, mert a hatalomról semmiképpen sem akartak lemondani, amelyhez még egyszer ilyen összetételben aligha térhetnének vissza. Talán soha.

Most ismét a kormánypártiak viszálykodásától hangos az ország. Igor Matovič minden eddiginél durvábban támadja Richard Sulíkot, akinek egyébként a jelenlegi pénzügyminiszter politikai karrierjének kezdetét köszönheti, ugyanis a Szabadság és Szolidaritás elnöke a 2010-es parlamenti választás előtt felvette a listájukra az akkor éledező OĽaNO négy alapító tagját. Aztán rövidesen rádöbbent, hogy kígyót melenget a keblén, hiszen a pártfogoltja ott tett keresztbe neki, ahol csak tudott. Matovič évek múltán, kormányfőként sem hagyta abba a fröcsögéseit, immár koalíciós partnerré lett kollégája ellen. Néhányszor Sulíkot nevezte meg fő felelősnek négyezer ember haláláért, mert szerinte a járvány kezdetén gazdasági miniszterként megkésve látott hozzá a koronavírus elleni vakcinák beszerzéséhez.

Az elmúlt napokban pedig vetélytársát azzal vádolta meg, hogy legalább négymilliárd eurónyi kárt okozott hazájának azzal, hogy megkésve és téves adatokat szolgáltatott az orosz olajembargóról Brüsszelben tárgyaló szlovák miniszterelnöknek, aki állítólag emiatt egyezett bele a pozsonyi Slovnaftot, és végső soron az országunkat is sújtó rossz döntésbe. Sulík kedden konkrétumokkal igyekezett cáfolni bírálóját. Ugyanakkor a gazdasági miniszter sem makulátlan kettőjük elmérgesedett viszonyában. Többször előfordult, hogy jobban törődött Ausztráliában vásárolt tanyájának ügyes-bajos dolgaival, mint tárcájának tennivalóival. Amikor meg hetekig Dubajban darvadozott, akkor még a pozsonyi online kormányülésekbe sem kapcsolódott be. Állítása szerint nem talált megfelelő internetes kapcsolatot, ami nehezen hihető. Most viszont azt jelentette be, hogy pártjának képviselői ezután nem vesznek részt a kormánykoalíciós tanács soron következő ülésein. Ezzel a döntéssel akár megbéníthatják a kormány és a parlament munkáját is, amennyiben partnereik tiszteletben tartják a koalíciós szerződésnek azt a rendelkezését, amely szerint a kabinet, illetve a törvényhozás elé kerülő javaslatokról, első fokon ez a négypárti testület dönt.

A jelenlegi zűrzavaros helyzetből kétféle kiút körvonalazódik. Az egyik megoldás az lehet, ha Eduard Heger végre az eddiginél jóval határozottabban lép fel a két egymással acsarkodó politikus megzabolázása érdekében. S ha ez a próbálkozása eredménytelen marad, akkor végső megoldásként mindkettőjük menesztését kezdeményezheti az államfőnél. Ami nem egyszerű, hiszen az egymással viaskodók pártelnökök, vagyis jelentős a befolyásuk a koalícióban. A kormányfő egyik interjújában keserűen állapította meg, hogy erősen korlátozott a mozgástere, mert valójában négy főnöke van, akik a koalíciós pártok elnökei. Ám még ez a tény sem lehet mentség a miniszterelnök tétova magatartására. Ugyanis elsősorban ő a felelős kabinetjének, továbbá minden kormánytagnak a munkájáért. Jórészt a két renitens politikai megnyilvánulásaiért is. Ezért kell azonnal változtatni eddigi határozatlan, a súlyosbodó koalíciós vitákat eltussolni igyekvő magatartásán is.

Ha erre különböző okok miatt képtelen, akkor csak az előrehozott választás jelenthet kiutat a jelenlegi zsákutcából. Ebben is sok a kérdőjel, hiszen Ficóék, Pellegriniék meg a szlovák szélsőségesek is erre vágynak. A jelek szerint Boris Kollár is, aki máris sűrűbben kacsintgat össze a Hlas elnökével. A számos bizonytalansági tényező miatt csak az tűnik bizonyosnak, hogy ez a kormány a jelenlegi összetételében aligha lesz képes még csaknem két esztendeig kihúzni azt az agonizálást, amellyel tetézik a társadalmi bajokat. Főleg egyre több polgár növekvő elégedetlenségét.