Két lehetőség – másfél esély

A múlt hónap végi szlovákiai előre hozott parlamenti választás győztese, a Smer-SD valamivel könnyebb helyzetbe került, mint amilyet a voksolások előtt a közvélemény-kutatók feltételeztek. A végeredmény alapján Peter Pellegrini pártjával, továbbá vagy a szlovák kereszténydemokratákkal (KDH), vagy a Szlovák Nemzeti Párttal szövetkezhet. Reálisnak jelenleg csak az utóbbi változat látszik, mert az előbbiek nem hajlandók egy gyékényen árulni a Smerrel. Ugyanakkor az elnökségi ülésük után a konzervatívok úgy döntöttek, hogy a progresszívekkel folytatják a tárgyalásokat az esetleges négypárti koalícióról.

Andrej Danko viszont azonnal rohanna a kormánykoalícióba. A szlovák nemzetieknél meg az a gubanc, hogy a tíztagú SNS-frakcióban csak ő a párt tagja, a többiek más törpetömörülésből jutottak, híveik preferenciaszavatai révén, a pozsonyi törvényhozásba. Ezért a parlamenti szavazások során a pártfegyelmet nem lesz egyszerű betartatni velük, ami jelentős kockázati tényező a megalakítandó kormánykoalícióban is. Tomáš Tarabáék meg a Kuffa fivérek ugyan fogadkoznak, hogy mindig Szlovákia érdeke lesz számukra a legfontosabb. De ezt a lózungot akkor is szajkózhatják, ha majd önző, esetleg még Fico szemében is nacionalistának tartott érdekeik szerint voksolnak a parlamentben.

A legsúlyosabb akadályt mégis Fico és Pellegrini három éve tartó rideg, gyakran ellenséges viszonya jelenti. A Smer elnöke sokszor nyíltan árulónak nevezte volt kollégáját, miután Ján Kuciak meggyilkolása után, 2020 júniusában több társával együtt otthagyta a Smert, és megalapították a Hlas pártot. Azóta szidják egymást, bennfentesek szerint legfeljebb a tévé kamerái előtt hajlandók kezet nyújtani egymásnak. Ennek ellenére jelenleg megalapozottan feltételezhetjük, hogy megegyeznek. Mindkettőjüket nem akármilyen hatalomvágy fűti, ami akár tárgyalásaik kerékkötője is lehet, mert Pellegrini kormányfő akar lenni, amibe Fico aligha egyezik bele, ő is erre a bársonyszékre ácsingózik. A Hlas elnöke nem akar másodhegedűs lenni, és szem előtt tartja azt a tanulságos tényt, miszerint a Smer eddig minden koalíciós partnerét bedarálta vagy alaposan meggyengítette. Ráadásul Pellegrini és Danko szintén nem szíveli egymást, ezért vitás esetekben már csak ezért is Ficót fogja támogatni. Nem mellékes szempont Pellegrini számára az sem, hogy pártja véleményformálóinak és tagságának többsége a Smerrel lépne koalícióra, nem a liberálisokkal, akik programjukban több életképes javaslaton kívül a nyugdíjak és a szociális támogatások csökkentésétől sem riadnának vissza. Michal Šimečka ugyan váltig hangoztatja, az eredményes tárgyalások sikere, főleg a Smer kiszorítása érdekében készen állnak jelentős kompromisszumokra, de önfeladásig nyilván nem hátrálnak.

Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy jövő hétfőig körvonalazódik az új kormánykoalíció, amely mielőbb hozzálát a súlyos gazdasági helyzetbe került országunk fokozatos gyógyításához. Minden késlekedés és viszálykodás a görög válsághoz hasonló szakadék felé sodorhatja Szlovákiát. Ezt a nyilvánvaló tényt végre tudomásul vehetnék azok a hatalomra törő szlovák politikusok, akik mélynemzeti szólamokat papolnak, miközben suttyomban a saját pecsenyéjüket sütögetik.