Kémtörténet

Mire ugyanis a történészek 30, 60 vagy 80 év múlva kutathatnák a dokumentumokat, vagyis lejár a titkosítás, addig már a kutya sem fog emlékezni a sztorira – öt év múlva is már csak homályos emlékeink lesznek róla –, s így kutatni sem fogja senki. A botrány szereplőinek – a lehallgatottak és lehallgatók – nagy része addig már régen nem fog élni, így egy esetleges kutatás csak a (feltételezhetően hiányos) levéltári dokumentumokra támaszkodhat. Az összes többi, ami a botrány kapcsán leírható, csak valószínűsíthető állítás – a szinte biztostól a feltételezhetőig terjed a skála. Nézzünk párat! Az ügy célpontja Ľubomír Galko volt, akit valaki félre akart állítani vagy le akart járatni – a kettő nem ugyanaz. De bármelyik is a helyes válasz, az ügy kirobbantóihoz nem visz közelebb: az ellenzéki vagy a koalíciós pártok politikusai között ugyanúgy kereshetők, mint a vállalkozói szférában. A védelmi tárcával bizniszelni ugyanis nagyon kifizetődő.
Galko a lehallgatásokkal csak megkönnyítette ellenfelei dolgát. A lehallgatások feltehetően nem voltak kóserek: sem jogi szempontból, sem a kivitelezés szempontjából. A volt miniszter pechjére ez az a szituáció, amikor – hacsak nem akarja teljesen kiborítani a bilit és megsérteni a törvényeket – nem is lehet hatékonyan védekezni. Ugyanis nem mondhat el mindent, amit tud. Sőt, szinte semmit sem mondhat el.

A botrány valószínűleg az ellenzéki Smer támogatottságát fogja növelni, vagy ha nem is, az szinte biztosnak tűnik, hogy a jelenlegi kormánypártok – beleértve a „félkormányzati” SaS-t is – emiatt csak rosszabbul szerepelnek március 10-én. Már ha akkor még ez lényeges momentum lesz a választók döntése szempontjából. Emellett az is biztosnak tűnik, hogy a lehallgatási ügy miatt még több ember kedve megy el a politikától, s a politikusokat en bloc gyanús alakoknak fogja tartani. Ami baj, még ha egyébként sosem árt az óvatosság.

Végezetül pedig szinte biztosan állítható, hogy a politikusok mostani fogadkozásai ellenére gyakorlatilag semmi sem változik a titkosszolgálatok ellenőrzése terén. Lehet, hogy megváltoztatnak pár vonatkozó törvényt, de a nyakunkat tehetjük rá, hogy ez nem fogja gátolni a szolgálatokat a lehallgatások terén. Ha pedig egy újabb ügy robban ki a jövőben, ennek kivizsgálása ugyanolyan nehézkes – pontosabban lehetetlen lesz –, mint most. S ne feledjük Ján Slota politikai elemző intő szavait: lehallgatások voltak, vannak és lesznek. Szent igaz!