Kedves magyarok!

Az én nemzetemet túl sok primitív politikus képviseli, akik a magyarokkal szemben gyakorolják durva erejüket. Nevetségesek, kínosak, de van hatalmuk, amellyel tönkreteszik közös életünket, és ezt örömmel teszik. És ez nem csak Slotára, a nemzeti csalóra érvényes. Az ország szégyene, hogy ezek a kisebbrendűséggel küszködő politikusok választók százezreiben találnak társra, akiknek szintén tetszik a magyargyűlölet. Természetesen vannak más választók és vannak más politikusok, de nem elegen. Ezért minden kisebbségi jogot véres verítékkel kell kiharcolniuk, ezért az értelmes szlovák politikusok is veszélyeztetik népszerűségüket, amikor védelmükbe veszik önöket, ahogyan ez legutóbb az OKS-szel történt. Büszke vagyok rájuk, hogy mégis megteszik. Ők az önök igazi szövetségesei. Ne feledkezzenek meg róluk.

Most, hogy a budapesti parlamentbe is választhatnak képviselőket, katasztrófa fenyeget. Ha felveszik a magyar állampolgárságot, törvényeink értelmében elveszítik a szlovákot, és Szlovákia ugyanolyan színtelen ország lesz, mint annak idején Csehország, amelyből száműzték a szudétanémeteket. Tudom, hogy a kisebbségi kérdés hatalmi megoldása történelmileg bele van kódolva Közép-Európába, de nem vagyok hajlandó beletörődni. Nem akarom, hogy ne legyenek ennek az országnak az állampolgárai ugyanúgy, mint én. Ezért annak örülnék a legjobban, ha nem vennék fel a magyar állampolgárságot, hogy ne csak az önök jogaiért, hanem Szlovákia jobb arcáért is együtt küzdjünk.

Úgy látom, eltávolodásunkban nagy része van a magyaroknak is, és most nem önökre gondolok, hanem Viktorra. Nem bűn a határon túli magyaroknak állampolgárságot adni. Sőt úgy látom, gondoskodni akarnak azokról az emberekről, akik az ostoba Trianon miatt elveszítették hazájukat. Ebben igaza van Budapestnek. De választójogot adni a határon túli magyaroknak és lehetőséget, hogy szuverén szervekbe beválasszák őket, közép-európai körülmények közt nemcsak provokáció, hanem kísérlet a törékeny viszonyok megváltoztatására. Nem gondolom, hogy Orbán Viktor konfliktusokat szeretne, azzal se gyanúsítom, hogy meg akarja változtatni a határokat. Csupán azt gondolom, hogy amennyire figyel a határon túli magyar kisebbség szükségleteire, annyira nem figyel arra, mire van szüksége a többségnek. Mert ha azt akarja, hogy Dél-Szlovákiában választási kampány folyjék, amikor az Országgyűlésbe választanak képviselőket, hogy felvonuljon itt a Jobbik Slota ellen, hogy néhányan a magyarjaink közül a magyar törvényhozás képviselői legyenek, amelynek érdekeire jobban ügyelnek, mint Szlovákia érdekeire, akkor nem érzi, hogy Szlovákia lelke is sérült a történelem által. Nem hiszem, hogy ha Orbán érzékeny akar lenni saját kisebbségével szemben, akkor érzéketlennek kell lennie a szlovák többséggel szemben. Érzékenység csak egyféle van.

Távolodunk egymástól. Kettős állampolgársággal, ellentörvénnyel, Brüsszellel riogatjuk egymást. Mi, a legközelebbi szövetségesek és barátok.

Štefan Hríb; szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője