Kávédaráló

Nekem ez a „felhajtás” Sanyópapát juttatja eszembe. Mi, gyerekek így hívtuk a családba benősült, csupa mosoly tátrai szlovák embert (Sándorként ma egy csallóközi temetőben alussza örök álmát). Imádott fényképezni. Én viszont utáltam modellt állni. Hiába könyörgött anyukám, hogy otthon majd megmutathatom a képet, és így az apuka is látni fogja, hogyan nyaraltam falun. Nem! Anyukám feladta. Bezzeg Sanyópapa mindig kitalált valami trükköt, amivel elterelte a figyelmemet a lényegről, a fényképezésről. De Zuzsika, ez nem is fotogép, ez kafédaralo, nézd meg, hogy forog és kattyog, mondta. Elképedtem! Egy ilyen okos felnőtt ember hogyan hiheti a fényképezőgépről, hogy kávédaráló?! Azért átfutott az agyamon, hátha mégis igaza van, ő a felnőtt, okos ember. De akkor hol van a kávé? S míg ezen töprengtem, Sanyópapa széles mosollyal kattogtatott, és suttyomban több képet is csinált rólam.

Azóta is többször tapasztaltam, hogy minél nagyobb sületlenséget mond vagy tesz valaki, annál inkább eltereli a figyelmet a lényegről. A népszámlálással is ez történt. A média egy része kezdettől barátságtalanul viszonyult hozzá, úgynevezett tudósok drága, fölösleges kis játékának tartotta. Pedig nem az, mert alapadatok nélkül nincsenek a társadalomról alapinformációk, a társadalom alapinformációk nélkül pedig olyan, mint az ember, aki nem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Ezeket az információkat pedig csakis a népszámlálással lehet begyűjteni. Aztán jött a kódprobléma. Érdekes, hogy nem hónapokkal ezelőtt – pedig a Statisztikai Hivatal elejétől kezdve tudatta, hogy lesznek kódok –, hanem közvetlenül a népszámlálás előtt. Ha ugye hónapokkal ezelőtt mondja valaki az embereknek, hogy ez kávédaráló, akkor még van idejük rájönni, hogy ez fényképezőgép. De ha közvetlenül a fényképezés előtt tömik meg a fejünket, akkor jön a káosz, és nincs már idő és lehetőség megmagyarázni, hogy ez csak egy újabb trükk, ami a lényeg elfedésére szolgál. Például arra, hogy ne merjük bevallani a nemzetiségünket, mondván, az adatbevivők névre szólóan be fogják tudni azonosítani a magyarokat. Elnézést, de ez az évtized baromsága. Ha valaki be akart azonosítani bennünket, már tíz évvel ezelőtt is megtehette (tegyük fel, hogy megtette, na és volt valami következmény?). Amúgy a beazonosításhoz a mai információs rendszerekkel átszőtt világban nem kell népszámlálás. A nemzetiség bevallása pedig törvény adta jog. Vagy csak titokban legyünk – vagyunk – magyarok? Nem ez volt a lényeg? Sosem fog kiderülni, hányan dőltek be ennek a trükknek. Ettől tökéletes.
Lampl Zsuzsanna