Katalónia be, Botka el

Holott ha van nép, amelyik szenvedése, üldöztetése és bátorsága okán valóban megérdemli a függetlenséget, az a kurd, őket viszont mindenki nagy ívben, khm, kerüli, a székely giccset pedig kifejezetten röhejesnek tartom. Precedens történt, tényleg? Madrid nyilván tárgyalhatott volna nyugodtabb légkörben a katalánokkal, de azt ki ültette el a válogatott európai fejekbe, hogy demokrácia = bármikori szecesszió? Hogy a kisebbségi nép akarata annyira szent, hogy a többségi társadalomé pont mindegy? Tényleg ez a precedens hiányzik nekünk éppen itt, Ká-Európában? A hét magyarországi eseménye természetesen Orbán eddigi legesélyesebb kihívójának gyors bukása. Botka László tavaly decemberben jelentkezett be a miniszterelnök-jelölti posztra, majd megkezdte hosszú, középszerű menetelését a semmiben. Nem tudjuk, pontosan milyen politikai-üzleti-titkosszolgálati hátterű emberek szervezkedtek pontosan milyen cél érdekében, de az biztos, hogy a Magyar Szocialista Párt most megtette az első lépést a lengyel baloldal által jól ismert szakadék felé. Fél év van hátra a választásokig, a baloldali (vagy csak Orbán-ellenes) választóknak dönteniük kell, bizalmat szavaznak-e az elhúzódó agóniát megkezdő óbaloldalnak, átmennek-e a legelutasítottabbnak számító Gyurcsányhoz, vagy kipróbálják-e valamelyik újbaloldali alternatívát (főként a kifejezetten átütően szereplő és feljövő Szél Bernadettet), vagy szépen átmennek a Jobbikhoz, ha ott látják az erőt és az esélyt a NER leváltására. Az MSZP-vel a rendszerváltás utáni Magyarország egyik meghatározó szociológiai tényezője is lassan eltűnik a horizontról, kérdés, hogy mikor és ki lép a helyére. SERES LÁSZLÓa HVG munkatársa