Karón varjú

Szerény meglátásom szerint ez az új maszk addig marad, amíg nem jönnek az első komolyabb problémák. Azok pedig akkor jönnek, amikor a kormány kénytelen lesz olyan döntéseket hozni, amelyek az emberek pénztárcáját nagyon konkrétan érintik. És nem a több, hanem a kevesebb pénz formájában. Aztán jönnek az első botrányok. A mindjárt miniszterek némelyike ugyanis tökéletes célpont nemcsak az ellenzék, hanem a sajtó számára is.

Három szinte miniszter helyében én biztosan nem aludnék nyugodtan. Az első számú agyaggalamb Martin Glváč lesz. A védelmi minisztérium bizonyos szempontból láthatatlan a közvélemény számára, ezért ideális a mutyizásra. Iveta Radičová véletlenül védelmi miniszter csak ámult és bámult, amikor betette magas sarkúját a reszortba. Márpedig Glváč – régi kapcsolatai és ügyei miatt – szinte predesztinálva van arra, hogy valamibe belekeveredjen. A másik két delikvens Ján Počiatek építésügyi miniszter és Ľubomír Vážny miniszterelnökhelyettes, még nagyobb építész széles nyomvonalastul. Mindhárman vaddisznóként keringenek majd az erdőben, amíg valaki el nem találja őket. Na, ekkor biztosan lekerül a maszk. Vagy egy másikat vesz fel a kormányfő.

S ha véget ér a kedvesvezér-korszak, annyi a status quónknak is. Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit jelent a status quo?

Hogy minden marad a régiben, semmihez nem nyúlnak, akár jónak vélik, akár rossznak. Fico status quót ígért a kisebbségeknek. De mit jelent a status quo Robert Fico felfogásában? Hogy nem nyúl hozzá a törvényekhez, de minden máshoz bármikor. Mert hogyan másként értékelhetjük a kisebbségi miniszterelnök-helyettes tisztségének megszüntetését, hivatalának feldarabolását, egyes részlegeinek feloszlatását, mint olyan üzenetet a kisebbségeknek, hogy nem vagytok fontosak? Ez a fajta hozzáállás egyébként kiviláglott Fico lapunknak adott interjújából is, hiszen nem azzal indokolta a status quo megtartását, hogy elégedett az állapotokkal, hanem azzal, hogy nincs energiájuk ezekben a turbulens időkben ilyen harmadrangú problémával foglalkozni. Tehát idő nincs, nem akarat. Akarat majd lesz, ha jönnek a problémák. Hirtelenjében idő is akadhat.

A kisebbségek számára az lenne a legjobb, ha négy évig sem idő, sem energia, sem akarat nem akadna a kormányban. Ha hallgatna, és csendben ottfelejtene bennünket a játszótéren. Ehhez csak az kell, hogy mi is csendben maradjunk egy kicsit, és ne hergeljük a Čaplovič-, Maďarič- és Podmanický-féle oroszlánokat, ha tényleg nem nyúlnak semmihez. Alibizmus? Lehet. De én még nem láttam karón varjút.