Kampánytémák

Ha viszont a déli régiókban erős pártokat követjük figyelemmel, még csak esély sincs a témaközpontú választási versenyre. Miért? Gyakorlatiassági és lelkületi okokból egyaránt. A választások a Híd és az MKP között egyszerű hitelességi versennyé minősülnek vissza, ami kihat a választási részvételre is. 
Konkrét ígéretek magyar vonalon csak szőrmentén kerültek előtérbe. Meg kell menteni a magyar iskolákat, fel kell emelni a régiókat, több pénzt kell adni a kultúrára – ha ezt a csomagot így egyben megfogalmazzuk, akkor nagyon nehéz eldönteni, hogy most voltaképpen a Híd vagy az MKP választási programjáról beszélünk-e. A kulturális alap, a Bethlen-támogatások, vagy a civil–politikusi összefonódások ügye pedig ugyanannyira felületesen érintik a konkrét választási ígéreteket és a várható társadalmi fejleményeket, mint Robert Fico sajtótájékoztatói a menekültkérdés szlovákiai dimenzióit tekintve. Más téma viszont nincs. 

De egyáltalán mit ígérhetnek a pártok konkrétan a dél-szlovákiai választóknak? Túl sokat mondani már csak gyakorlati okokból is veszélyes – hiszen ebben a pillanatban az a kérdés, hogy ki hol helyezkedik el a Smer szövetségeseinek képzeletbeli várólistáján. Az MKP valahol nagyon hátul, míg a Híd ugyan előrébb, de bármiféle szövetség esetén kihajíthatja vízióját az ablakon, és búcsút mondhat a szlovák szavazói egy részének is. Konkrét hatalmi pozíciók híján pedig minden ígéret kétélű. Ha nem sikerül teljesíteni, a visszájára fordulhat, így kerülik is ezeket. A konkrét ígéreteknek ugyanakkor megvan az az előnye, hogy kézzelfoghatóvá teszik a választások súlyát és tétjét. 

Marad a személyes hitelességre és a két oldal közti alapvető ideológiai különbségekre építő kampány. Ki az a jelölt, akinek jobban lehet hinni és ki mikor csapott be kicsodát? Vannak romlatlan és hiteles emberek a listákon és mire jogosít fel a korábbi életművük? Mit gondolnak a világról? Ki tud összerakni egy jobb választási műsort? Kivel állhatnak szóba a szlovákok? Megannyi kérdés, ami nagyon könnyen átcsaphat személyeskedésbe. Márpedig a passzív, a közügyek gyakorlásától távol maradó szlovákiai magyar szavazó alaptulajdonsága, hogy a politikusok vitatkozása – és nem mellékesen a nyílt konfliktus minden formája – csak megerősíti abban a meggyőződésében, hogy nincs értelme a választáson való részvételnek. Később pedig csodálkozik, hogy a régiót elkerülik a befektetések és a perifériára szorul. Ebben a közegben készülünk a választásokra. Az, hogy mennyire lehetséges témák nélkül mobilizálni, márciusban kiderül.