Kampánytémák

Ám Robert Fico megadta az alaphangot, majd maga diktálja a ritmust is, így mindenki csak fut utána. Pártállástól függetlenül, sőt még maguk a magyar fiatal politikusjelöltek is felszálltak a menekültvonatra, és olyan dolgokkal riogatnak bennünket, amelyeknek egyáltalán nincs közük Szlovákiához, vagy legalábbis közvetlenül nem érintenek bennünket. A miniszterelnököt túlharsogni senki sem fogja, a fontos témák meg teljesen a háttérbe szorulnak. A szemünk előtt történnek olyan dolgok, melyek normálisan működő politikai rendszerben régen kiverték volna a biztosítékot. Az elmúlt évek legfontosabb és legtöbb embert érintő botrányai az egészségügyben voltak. Civilizált országban nehezen képzelhető el, ami Pozsonyban megtörtént a napokban, amikor január első hetében be kellett zárni a legnagyobb egyetemi kórházat, mivel elromlott a fűtési rendszer. Abban a városban, melynek GDP-je állítólag az ötödig legmagasabb az EU-ban. Egy rendes országban nem a kórház igazgatóját, hanem az egészségügyi minisztert menesztenék másnap. Ehhez képest Szlovákiában még mindenki a helyén van, a miniszterelnök pedig személyes sértésnek vette, amikor az újságírók rajta kérték számon azt, ami a pozsonyi egyetemi kórházban történt. De ez csak a legutóbbi eset volt, az egészségügyi nővérek már hosszú ideje folyamatosan küzdenek a bérükért, ám a Fico-kabinet rájuk se hederít, a túlárazott kórházi vásárlásokat a többség elfelejtette. S ugyan Pavol Paškát a Smer nem indítja a választásokon, nem kell megmagyarázniuk, mi köze a volt házelnöknek az egészségügyhöz. Persze közben mindenki tudja, de valahogy ezt is el lehetett simítani. Maga a miniszterelnök úgy beszél a tavalyi év két komoly botrányáról, a CT-ügyről és az egészségügyi biztosító Anka nénis sztorijáról, mintha a haverokkal anekdotázna, és nem tartja az egészet morálisan elfogadhatatlannak. Jó, jó, megtörtént, pár embert leváltottunk, aztán a többit hagyjuk a rendőrségre, meg az ügyészségre. Pedig ő is pontosan tudja, illetve leginkább ő tudja pontosan, hogy ezekből az ügyekből sosem lesz semmi. És természetesen sorolhatnánk a többi ügyet, ami nem lett a választási kampány központi témája. Máshol ezekkel simán lehetne választást nyerni, nálunk meg szép csendben elmúlnak. Ha az ellenzék nagy része nem hagyná, hogy a miniszterelnök és pártja határozza meg a közbeszédet, és nem önmagával lenne elfoglalva, az egészségügyi témával is sokkal könnyebben szembe lehetett volna szállni a Smerrel. Ám ehelyett mindenki inkább a menekültekkel foglalkozik. Így aztán ne csodálkozzanak, ha a Smer kenterben veri őket.