Kaliňák után

Robert Kaliňák távozik a parlamentből, vállalkozó haverját, Ján Počiateket követi, aki már korábban kivonult a politikából. Csak a volt közlekedési és pénzügyminiszter ezt kisebb feltűnéssel tette, miután „sárga lapos figyelmeztetést” kapott Robert Ficótól.

Kaliňák szép kis botránylistát hozott össze politikai karrierje során, kezdve Malina Hedvig ügyével, amely röviddel a kinevezése után kezdődött, a Nyitrán megvert egyetemista lányt egyebek mellett hamis tanúskodással vádolta belügyminiszterként. 
A sort a szlovák kormánygéppel elrabolt vietnámi állampolgár ügye zárja, s a közben történt számos botrány közül most csak egyet említünk, Ladislav Bašternák vállalkozóét, aki jelenleg ötéves börtönbüntetését tölti.

Mindenek ellenére Kaliňák érinthetetlen volt, és Robert Fico minden idők legjobb belügyminiszterének nevezte.
Végül Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása után kellett felállnia a miniszteri székből: az országos közfelháborodást és az utcai tüntetéseket nem élte túl a Kaliňák–Fico-tandem a kormányban. A kérdés már csak az, hogy a márciustól a parlamentben üldögélő Kaliňák miért döntött most úgy, hogy még eggyel hátrább lép.

Ha megnézzük a vagyonbevallását, a bevételei alapján nyilvánvaló, hogy a miniszterkedés és képviselősködés számára csak afféle mellékállás volt. Tavaly belügyminiszterként 53 109 eurót keresett, az egyéb bevételek rubrikában pedig 249 402 euró szerepel. Hasonló összegekre bukkanunk az előző éveknél is, a 2014-es különösen gazdag volt számára, 341 877 euró „egyéb” bevétellel.
 

Ha ilyen sikeresek az üzleti vállalkozásai és gyümölcsözőek a befektetései, ahogy jómaga fogalmazott egyszer, akkor valóban nincs rászorulva a képviselői fizetésre, sőt, az ügyvédi praxisát sem kellene megújítania, mint ahogy állítólag most tervezi. 

Miroslav Beblavý ellenzéki képviselő állt elő azzal a verzióval, hogy Miroslav Lajčák külügyminiszter szabta feltételül Kaliňák távozását a Smer parlamenti frakciójából

 ahhoz, hogy elinduljon a párt jelöltjeként a köztársaságielnök-választáson. Már januárban ki fog derülni, hogy igaza van-e Beblavýnak.

De a hazai belpolitika megtisztulása szempontjából nem is annyira Kaliňák sorsa érdekes, hanem az, hogy nélküle is tovább folytatódik-e az a korszak, az a hozzáállás, amit immár az ő neve jelent a belügyben és a kormányban.
A kormánykoalíció és több kormánypárti politikus sorsának idei alakulását összegezve újévi kívánságként azt fogalmazhatnák meg: honosodjon meg végre, hogy a politikai felelősséget akkor is vállalnia kell egy miniszternek, politikusnak, Szlovákiában is, ha még csak megalapozott gyanúról beszélünk egy-egy botrány kapcsán. És itt most hangsúlyosan a politikai felelősségvállalásról beszélünk, azért, hogy ha szükséges, akkor a büntetőjogit is megfelelően ki lehessen vizsgálni – legyen szó bárkiről, bármilyen pozícióban. És hogy olyan emberek kerüljenek a nagypolitikába, akik főállásban akarják szolgálni az embereket, nem pedig egy kétségtelenül jól fizető mellékállásnak tekintik az egészet.

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa