Kaliňák – olaj a tűzre

Kezdhetjük a miniszterelnök migránsellenes uszításával. Pártja, a Smer mindig is a marketingbe csomagolt nagy semmi volt. A fő működési elv: csinálunk belső használatra közvélemény-kutatásokat, megnézzük, mi nyugtalanítja az embereket és főleg mit utálnak a legjobban. Aztán azt szajkózzuk, amit gondolnak, azt mondjuk, amit hallani akarnak és keménykedve teszünk pár látszatintézkedést a (többnyire vélt és nem valós) aktuális ellenségek okozta veszélyek elhárítására. Fico a legutóbbi választások előtt is ezt csinálta, kapóra jött neki a migránstéma, hiszen ha van valami, amit az ország lakosainak többsége nem szeret és elutasít, az a bevándorlók befogadása. Csakhogy ezúttal a fagyi visszanyalt, a populizmus nagymestere már kiöregedőben, a kormányzás megviselte őt is, pártját is, a régi módszerek megkoptak. A migránsellenes kampány ugyan sikeresen mobilizálta a választókat, csakhogy Kotlebának, Kollárnak meg Dankónak segített…

A Smer saját választóit szállította nekik. A Focus Markíza számára készült választási exit pollja nagyon hamar megmutatta, hogy a parlamentbe bejutó szélsőséges pártok választóinak legnagyobb csoportját – a korábban nem voksolók mellett – épp a volt Smer-szavazók alkották. Danko SNS-énél döbbenetes, 41,5 százalékot mutatott az előző (2012-es) választásokon még a Smerre szavazók aránya, Kollár pártjánál 24,7, Kotlebánál 18,5 százalék volt ez az arány. Az azóta készült közvélemény-kutatások szerint a Smer támogatottsága csökken, az SNS meg Kotleba erősödik, Kollár stagnál. A szélsőségek elleni gát tehát nem működik, de a Smer semmiből sem tanult, Fico a választások után is vissza-visszatér a migránstémához (hogy rúgjon beléjük egyet-egyet), újabban pedig a romákkal akar ismét keményebb lenni. Ez alighanem jó magas labda Kotlebának – jogosan kérdezheti: és az elmúlt tíz évben hol tetszett lenni, miniszterelnök úr? Szóval a stratégia befuccsolt, de továbbra is ezt erőltetik, mivel semmi mást nem tudnak.

Mit is? Érdemi politizálást a látszatintézkedések helyett, a közbeszéd lecsillapítását az indulatok felkorbácsolása helyett, a megbékélés pártolását az állandó ellenségkeresés (és találás) helyett stb. Meg a következtetések levonását. Csakhogy azt nem lehet, mert Kaliňáknak meg Ficónak le kellene mondania, az egész jól jövedelmező korrupciós masinéria összeomolhatna, amit a Smer Zrt. meg az oligarchák működtetnek. És ki garantálná tovább a fejesek büntetlenségét?

Ezt persze eddig is tudtuk, de Kali ahelyett, hogy inkább hallgatna, nekiáll provokálni, letagadva a korrupció puszta létét is. Persze kijelentésekor már tudhatta, hogy a politikailag kézi vezérelt igazságszolgáltatás megint eltussol egy fejeseket érintő ügyet. Konkrétan alárendeltjei a nemzeti nyomozóhatóságnál (rövidítve NAKA, gúnynevén KALINAKA) úgy döntöttek, nem nyomoznak Kaliňáknak és volt minisztertársának, Počiateknek Bašternákkal való üzleteléséről. Ez utóbbiról a fél ország tudja, hogy fő jövedelemforrása az áfacsalás volt, de a NAKA nem tud ilyen információkról…

Hogy ez hogyan függ össze az extrémizmussal? Úgy, hogy ha van valami, amit az emberek (ideértve a szélsőségesek támogatóit is) a migránsoknál is jobban utálnak, akkor az a büntetlenül maradó korrupció, illetve az a tudat, hogy vannak „egyenlőbb” emberek ebben az országban, akik bármit megtehetnek, rájuk nem vonatkoznak a törvények, mindent megúsznak. A Kaliňák–Bašternák-duó, illetve maga a Bašternák-ügy ennek az egésznek a szimbólumává vált, és amíg az igazságszolgáltatás nem teszi a dolgát, addig az egyre frusztráltabb és dühösebb emberek még nagyobb arányban fordulhatnak a szélsőséges megoldások felé.