Jövőre lenullázódhatunk

A szlovák költségvetés tervezete mellett a múlt héten megjelent az unió statisztikai hivatala, az Eurostat jelentése is a második negyedév gazdasági növekedésének aktualizált adataival. Pontosabban stagnálásának adataival, ugyanis a bruttó hazai össztermék (GDP) az eurózónában nem változott az első negyedévhez képest, azaz stagnálás van, de az EU 28 tagországának együttes teljesítménye (gyengécske 0,2 százalék) is ekként értelmezhető. Az eurózóna három legnagyobb gazdaságából kettő, Németország és Olaszország 0,2 százalékkal visszaesett, Franciaország pedig a nullán állt. Bár az előző év azonos időszakához viszonyított éves adatok valamivel – de nem sokkal – jobbak (0,7%-os erősödés az eurót használó országokban, 1,2%-os a teljes unióban), a csökkenő tendencia azonban egyértelmű. És ebben még jórészt nincsenek benne az Oroszország elleni, illetve a Moszkva által válaszintézkedésként elrendelt szankciók hatásai.  Miközben az európai gazdaság éppen leállt, élén a Szlovákia (és egész térségünk) legfőbb exportpiacának számító német „motorral”, addig a Kažimír miniszter műhelyéből frissen kijött büdzsé jövőre nálunk 3 százalékos növekedést jósol. Ezt főleg a 4,6 százalékkal növekvő kivitelnek kellene húznia. Már csak az a kérdés hova fog irányulni a növekvő export. A stagnáló unióba? Aligha. Így viszont borítékolható, hogy a termelésének több mint háromnegyedét (túlnyomórészt az unióba) exportáló Szlovákiában is a növekedés jelentős lassulására, sőt lenullázódására lehet számítani. Különösen akkor, ha a Nyugat és az Orosz Föderáció közötti gazdasági háború még jobban elmérgesedik. Ez egyébként még mindig inkább közvetve (Németországon keresztül) érintené jobban Szlovákiát, nem pedig közvetlenül – a csekélyke orosz irányú kivitelünk révén. Kivéve a gázcsapok lehetséges elzárását, de erre a kormány szerint felkészültünk.  A grafikonokkal való bűvészkedéséről elhíresült pénzügyminiszterünk most két dolgot tehet. 1. Elköveti ugyanazt a hibát, amit 2012-ben. Ekkor a költségvetésben hagyta a következő évre vonatkozó bő kétszázalékos növekedésről szóló prognózist, aminek végül a fele sem (0,9%) valósult meg és utólag kellett sebtében összekaparni a hiányzó pénzeket. 2. Radikálisan megvágja a növekedési prognózist, de akkor már most be kell építeni a büdzsébe azokat a további intézkedéseket (értsd bevételnövelés és/vagy kiadáscsökkentés), amelyek révén tartható lesz az államháztartási hiány és adósságpálya. Gyanúm szerint a kettő közötti manőverezés várható, valamelyest visszavágják a prognózist, de nem annyira, hogy hidegzuhanyként hasson, pont az önkormányzati választások előtt.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója