Jobboldali Fico

Nem kell hozzá politológusdiploma, bárki láthatja, hogy Szlovákiában most próbálják újraosztani a politikai térfelet a jobboldalon, mivel egyre többen érzik úgy, hogy a mostani logókkal és pártnevekkel már lehetetlen új szavazókat megszólítani, ne adj isten többségbe kerülni a parlamentben. Ahhoz, hogy új jobboldali szavazókat lehessen toborozni vagy az elpártolókat visszaszerezni, új, hiteles pártokra, új, tiszta politikusokra van szükség. A bomlási folyamatot Daniel Lipšic indította el, Radoslav Procházka folytatta, és úgy tűnik, Žitňanská és Beblavý tetőzi be, bár a fentebb említett feltételeknek nem teljesen felelnek meg. Ugyan nem tartoznak sem a rendszerváltókhoz, sem a Mečiart buktatók első generációjához, mégsem szüzek, hiszen a második Dzurinda-kabinetben, illetve a Radičová-kormány idején már aktívan politizáltak. Procházkában, Lipšicben és Žitňanskában az a közös, hogy már elveszítettek egy-két csatát saját pártjukon belül, és elveszítették a hitüket is anyapártjuk megreformálhatóságában. A legmesszebb Lipšic jutott, aki már pártot is alapított, Procházka hosszú agónia után tegnap kilépett a KDH-ból, Žitňanská meg éppen párton kívüli fórumon készül elemezni a jobboldal helyzetét, ami alapján mindenki számára világos, hogy Beblavýval hamarosan kilépnek az SDKÚ-ból.

Az egyetlen kérdőjel az egész történetben, hogy vajon miért nem tudtak ezek a politikusok közös, koordinált döntést hozni, együtt fellépni, és vajon miért gondolja bármelyikük is, hogy az ő nevével fémjelzett csoportocska lesz az, amelyik felülkerekedik a többin. Robert Fico még a kétezres évek elején nagyon gyorsan megtanulta a leckét, hogy mindenkit be kell kebelezni, csak így győzhet először a saját térfelén, majd a jobboldal felett.

A jobboldalon akkor lesz rend, ha akad egy Ficóhoz hasonló politikus, aki nem abban tűnik majd ki, hogy mindenre ő tudja a legjobb választ, hanem hogy a többiek mind hallgatnak rá és hajlandók beállni mögé, hogy méltó kihívója lehessen a jelenlegi kormányfőnek. Ugyanígy igaz ez a szavazókra is: egyetlen jelenlegi vagy új jobboldali párt sem lesz képes elhappolni a többiek elől az összes szavazatot, így azok szépen megoszlanak közöttük, és persze a voksok egy jelentős része elveszik. Az a jobboldal nagy szerencséje, hogy tavaly volt a választás, és még van egy éve, hogy kitisztuljon a kép. Ám ha ezt az időt mindenki a saját kis csapatocskájának fényezésére fogja csak felhasználni, nem lesz idejük a megegyezésre. És ha nem tetszik nekik a Fico- vagy az Orbán-féle modell, hát nézzék meg a németországi pártokat. A konzervatívok és a kereszténydemokraták évtizedek óta remekül elvannak egy pártszövetségben. Elvileg léteznek különböző politológiai modellek is a pártok ideális számával kapcsolatban, de ide nem kell modell. Inkább készíthetnének egy nagy internetes felmérést, hogy ki legyen a jobboldal vezére, a többiek meg sorakozzanak fel mögé. Csak a sok elutasító válasz után Iveta Radičovát már hagyják ki ebből.