Jó esetben jöhet a ráncfelvarrás

Pedig október 15-e már az ajtónkon kopogtat, addig kell ugyanis Brüsszelbe küldenünk egy átfogó, hosszú távú koncepciót arról, hogyan szeretnénk felhasználni az uniós újjáépítési forrásokból Szlovákiának jutó 7,5 milliárd eurót. Azonban mindeddig csupán egy senki által nem vállalt tervezet szivárgott ki, még a parlament elé sem került a dokumentum, a széles körű társadalmi vita pedig végképp elmaradt. Ami az uniós pénzeket illeti, a szöszmötölés immár tartós jellemvonás, hiszen például az éppen idén lejáró (de még 2 évig felhasználható) 7 éves uniós költségvetés ránk eső 13 milliárdjának alig 35 százalékát hívtuk le, vagyis közel 9 milliárd eurót képtelenek voltunk értelmesen felhasználni. E mutatóval az abszolút sereghajtók közé tartozunk, mint ahogy az ügyintézés gyorsasága terén is.

Írd és mondd: a kidolgozott uniós kérvény benyújtása és a tényleges folyósítás között nálunk átlagosan 680 nap telik el, így nem csoda, hogy sokan eleve legyintenek az EU-s források hallatán.

Természetesen a pénzügyminisztérium esküdözik, hogy lázasan (ez Covid idején nem jó jel) dolgoznak a júliusban Brüsszelben megszavazott 7,5 milliárdos forrás észszerű felhasználásának koncepcióján. Ehhez mindenképpen gratulálunk, bár jeleznénk, hogy a velünk hasonló fejlettségű Portugáliában már július végén elkészült a dokumentum, ezért augusztus folyamán a lakosság is véleményezhette az ország mozgásterét egészen 2030-ig meghatározó kormányzati elképzelést.

Az eddig – nem hivatalos úton – napvilágot látott szlovák újjáépítési és fejlesztési program tartalmaz néhány értékes és előremutató elképzelést. Például látványosan többet fordítanának az oktatásügyben dolgozók bérezésére, ezzel próbálva megfékezni iskoláink, elsősorban egyetemeink hanyatlását – a cseh egyetemek diákelszívó hatása már-már riasztó méreteket ölt. Ezzel párhuzamosan a tudományra és a kutatásra fordítandó összeget ugyancsak növelnék – a jelenlegi világjárvány idején nem kell bizonygatnunk, hogy a tudás hatalom. A Robert Fico vezette Smer által szétrombolt nyugdíjrendszerből eltörölnék a nyugdíjplafont, ami napjainkban 64 év.

Újra a várható élettartam alapján tolódna ki a nyugdíjkorhatár, ugyanis az imént említett plafon a lakosság gyors ütemű elöregedése miatt hosszabb távon finanszírozhatatlanná tenné a nyugellátást.
A munkaerő piacának rugalmasabbá tétele is korparancs. Az adórendszer ugyancsak módosulhat: a munka helyett inkább a fogyasztást adóztatnánk meg jobban, jönne a környezetvédelmi és az erőteljesebb ingatlanadó.

A környezetvédelem, a hatékony energiafelhasználással együtt is prioritást élvez, például Szlovákiában a középületek bő háromnegyede nem felel meg az energetikai normáknak, vagyis lesz mit felújítani. Az egészségügy és az egészségbiztosítás szintén korszerűsítésre vár, végezetül abszolút prioritást élvez a digitalizáció, az elektronikus kommunikáció, ami az oktatásügyben és az államigazgatás terén napjainkban ugyancsak döcögve működik.

Túl hosszú a lista? Lehetséges, de a lendületét vesztett, egykor tátrai tigrisnek nevezett Szlovákia alapos ráncfelvarrásra szorul. Jelenleg folyik a harc a koronavírussal, emellett a kormány intésére következetes küzdelem kezdődött a korrupció ellen. Mind a kettő életbe vágóan fontos, azonban még egy keresztet magára kell vennie a kabinetnek: a fentiekben gyors vonásokkal felvázolt uniós újjáépítési program megvalósítását. Pénz van rá, vajon akarat is lesz hozzá?