Jég a fejbe

Az autópályákon télidőben is végeláthatatlan kamionkonvojok haladnak. Miután egy-egy monstrum a hosszabb állás után elindul és növeli a sebességét, az élesebb kanyarokban, az autópályák felhajtóinál, a zökkenőket okozó úthibáknál kisebb-nagyobb jégtömbök hullhatnak le a ponyva tetejéről. A jég betörheti az arra közlekedő autók szélvédőjét, súlyos sérüléseket okozva a járműben ülőknek. Akár tömegbaleset is lehet a váratlanul felénk csapódó jégdarabokból, de nem is kellenek gödrök, kátyúk, pusztán a menetszél is felkaphatja a jégtáblákat. Ilyenkor hiába a fokozott óvatosság. Ha éppen egy kamionsort előz az úrivezető, nincs hova menekülnie, a vészfékezés pedig ráfutásos balesetet okozhat.

A teherautó-sofőrök látványos videókban próbálják elmagyarázni, milyen nehéz eltávolítani a jeget a pótkocsik tetejéről. Szuszogva illusztrálják, hogy alulról lehet csak megtörni némiképp a jégtáblát valamilyen tompa eszközzel, mert a ponyva nem igaztán bírja el az embert, legfeljebb hasalva lehet csúszni-mászni a jármű tetején. Szerintük már önmagában ez a mutatvány is balesetveszélyes.

Léteznek állítólag jegesedést megelőző rendszerek, különféle technikák a jég eltávolítására, a gyakorlat mégis azt mutatja, a kamionosok gyakran többmázsányi jéggel a hátukon indulnak el, annak tudatában is, hogy a felelősség elvileg az övék, ha személyi sérüléssel, anyagi kárral járó balesetet okoznak. Ismerjük azonban ezeknek a történeteknek a végét. Szerencsés esetben legfeljebb a casco biztosítás fedezi a kárt, és egyébként sem lehet minden lehulló jégtábla mellé rendőrt állítani. Ezért marad a hazárdjáték. Vagy jön a jég a fejbe a betört szélvédőn keresztül, vagy sem.

Sok ilyen „jég a fejbe” szituáció lehet életünk során, amikor otthagyott „jég” talál homlokon bennünket. Láthatjuk, hogy a szlovákiai magyar politikában is milyen károkat, sérüléseket okozott a közösség ponyvájának tetejére fagyott „jégtábla”. Hiába gondoljuk, hogy a mi pajzsunk erős, megvéd mindentől, és tévedünk akkor is, amikor azt hisszük, hogy a mi jégpáncélunk nem sért meg másokat. A lehulló jégdarabok a szélvédőt is betörik, és bizony csattannak a homlokunkon.

Ezért nem lehet kérdés, hogy a ponyva tetején jégtáblává fagyott vizet össze kell törni és el kell takarítani, még akkor is, ha sok vesződséggel jár. Legyen az a kamionunk, vagy legyen a saját – akár valódi, akár virtuális – jégpáncélunk. Ha bajt okoz, amire nagyon nagy az esély, mi leszünk érte a felelősek. Hiába ússzuk meg esetleg a számonkérést, akkor is ott marad velünk, ott él tovább, hogy miattunk sérültek meg mások.

Nem hizlalni, hanem olvasztani kellene a jeget. A családban is, a munkahelyen is. Ugyanígy a politikában is ízig-vérig integráló személyiségekre lenne szükség, különösképpen itt a mi vidékünkön. Igazi jégtörő Mátyásokra.