Itt a célegyenes

Az út mentén mindenhol plakátok vannak, sok helyen rotyog a gulyás a fazékban, közben rengeteg közvélemény-kutatás készül(t)... Már csak két hét, és mindenre fény derül.

Addig pedig figyelem a kampányt, főleg a plakátokon virító feliratokat – a jelöltek így akarják a polgárok tudtára adni, hogy ők a jobbak, a választhatóbbak. Akárhogy is járok nyitott szemmel, kevesellem a plakátokon felbukkanó politikusok számát: rengeteg plakát van, de azokról viszonylag kevés politikus köszön felém, szinte mindig ugyanazok. Hol vannak a többiek? Nem számoltam össze, hogy pontosan hány magyar jelölt indul a listákon, több tucatról van szó, akik szintén befolyásolhatnák a részvételt és az eredményt. Ők miért nem akarják megszólítani az embereket?

Igaz, vannak helyi beszélgetések, de ott is csak 2, legfeljebb 5 jelölt találkozik a választókkal pártokként, és lehet, hogy sokat is mondok. Persze, vannak falunapok és egyéb rendezvények, ám ott nem a kampányé a főszerep. Még akkor sem, ha az elit megjelenik.

A közvélemény-kutató intézetek eredményei nagyon eltérőek, ezért azokra nem tanácsos hagyatkozni. Winston Churchill, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnöke azt mondta: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok.” Ma már a pártok talán csapatban gondolkodnak, és ugyebár, amit már ketten tudnak, nem titok, és néha, ha egy tudja, már az sem. Szorosan ehhez a gondolathoz kívánkozik még Mikszáth Kálmán találó meglátása: ,,A közvélemény olyan, mint a fodros vizeket járó hajó, ha valami hullámtól nagyot dől jobbra, okvetlenül mindjárt utána éppen olyan nagyot dől balra – míg végre eligazodik.” Igen, csak legyen ideje szeptember végéig eligazodni!

Előttünk a célegyenes a maga még mindig sok ismeretlenes egyenletével. Van még pár nap és egy kis esély arra, hogy célba érjünk.