Vélemény

Isten, áldd meg...

...persze, a magyart. De ne csak a magyart. Kiska elnököt is, például.
Stumpf András

2019. április 15. 08:30

himnusz

Meg mindenkit, akinek a jogállami elvek fontosak, aki nem asszisztál minden eszement hatalmi ötlethez, csak mert az épp népszerűséget is hozhat. Isten áldja meg azokat, akik tényleg hisznek benne – vagy legalább valamiben, túl a nyers erőn és a hatalmi mámoron.

Irigy vagyok. Éspedig Szlovákiára. Na azért nem nagy általánosságban. Szó sincs arról, hogy bezzegországnak látnám, ahol minden szép és jó, ahol már milyen rég euróval fizetnek és gazdaságilag is hogy lehagytak minket, magyarokat. Szó sincs tehát arról, hogy a belmagyar ellenzék szokásos sirámaiba fognék. Már csak azért sincs, mert egyrészt olykor leszámolnak arrafelé néhány újságíró kollégával, másrészt a helységnévtábláktól az állampolgársági törvényen át vannak kérdések jócskán, amelyek miatt magyarként bizony nyugodtan sértve érezhetném magam. A legutóbbi impulzus néhány hetes csupán: a hírhedt himnusztörvény. Sértetten dúlni-fúlni – ennek természetesen semmi értelme. Sőt, a nevetséges törvénynek, amely betiltaná a himnusz(ok) éneklését, van jó oldala is. Még akkor is, ha maga a rendelkezés bőven fölülmúl bármilyen magyarországi, jogállamiságot tipró rendelkezést.

Csókolom: a szólás-, a vélemény és az önkifejezés szabadsága mond valamit? Azokból bizony következik, hogy azt énekelget az ember, amihez csak kedve szottyan.

Sajnos persze ez sem ilyen egyszerű: a gyűlöletbeszéd-törvények, a holokauszt-, vagy a kommunizmus bűneinek tagadását tiltó jogszabályok máshol is korlátok közé szorítják az önkifejezést, a véleménynyilvánítást. Szerintem ugyan hülyének lenni alapjog, de a törvényhozó Magyarországon is másképp gondolja. A himnuszéneklés azonban mégis teljesen más tészta. Nem vélemény, nem állítás. Nem okosság vagy hülyeség. A himnuszéneklés egyszerűen az identitás kifejezésének egyik legfontosabb eszköze. A magyar himnusz 1823-as születése óta sok víz lefolyt a mai magyar–szlovák határfolyón, a vers lassan lett azzá, ami, de eléneklése mára egyértelműen önvallomás. Annak kinyilvánítása, hogy az illető születési vagy önmaga által választott alapon egy közösség része. Azokat az országokat pedig, ahol önmagában egy közösséghez való tartozás miatt retorzió, bírság, büntetés érheti az embert, sokáig azt hihettük: távolabb kell keresni. Vagy időben távolabb: a 20. század vérzivataros évtizedeiben. Vagy térben távolabb: mondjuk a Közel-Keleten. Jó, Ukrajna is szépet húzott két éve a tanügyi törvényével, azt viszont mégsem hittem volna, hogy egy EU-tag szomszédunk vetemedik ilyesmire. Hogy aztán ezt a törvényt még egy magát részben magyarnak mondó párt is megszavazta, arra szavak akkor sincsenek, ha utána jött a nagy mea culpa. Ezt látva az ember beszéd helyett automatikusan lemegy hídba – és nehezen tápászkodik fel.

S hogy akkor mégis melyik a már beharangozott jó oldala a himnuszellenes szlovák törvénynek?

Van több is. Egyrészt: a hivatalossá vált nemzeti jelképekből idővel gyakran elszáll az erő. Gyomorgörcsös, vagy éppen dögunalmas iskolai ünnepségek kellékévé válhatnak az egyébként gyönyörű remekművek is. De leselkedik rájuk más veszély is: 

ha a nemzeti pátoszt kormányprogrammá emelik, ha az állami beavatkozással kegyenceknek osztott trafikokat is felpántlikázzák piros-fehér-zöldre, s kötelezően „nemzeti dohányboltnak” hívatják a cigiárus kis lukakat, a nemzeti eszme könnyen nevetségessé válik. 

Legalábbis leértékelődik. Vele pedig a nemzeti jelképek: a trikolór, a kokárda, kicsit – és szigorúan csak időlegesen – talán még a Himnusz is.

Már épp itt tartottunk volna, amikor jöttek a szlovák felmentőseregek és szépséges nemzeti fohászunk segítségére siettek. Ilyen támadás után máris tartalommal telnek meg a sorok, a dallam, az embernek ingerenciája van eldúdolni. Vagy eljátszani. Még én is így voltam ezzel: amúgy eszembe nem jutott volna ilyesmi, de kicsit több mint egy hete, amikor Komárom szlovákiai oldalán játszottam egy koncerten, nem bírtam megállni, hogy a kezdő sor dallamát bele ne játsszam egy zenei kiállásba.

Máskor ez felesleges hergelés, buzgó és buta nacionalizmus lett volna. Semmi keresnivalója a magyar himnusznak egy Pearl Jam-dal végén. A szlovák túlbuzgóság viszont új kontextust teremtett.

Értelmes, tartalmas és fontos lett megint az a dallamfoszlány.

Azért nem bánom persze, ha rövid, átmeneti kontextus lesz ebből. És itt jön a másik ügy, amiért irigylem Szlovákiát. Ahol bár meggyilkolnak kollégákat, ám aztán erre akkora tüntetések kerekednek, amelyek kormányt is képesek bedönteni. Van tehát következmény. Ahogy most is, amikor Kiska elnök úgy döntött, nem írja alá a törvényt, mert azt „a jogbiztonság és ezáltal a jogállamiság elveivel összeegyeztethetetlennek tartja”.

Isten áldja meg tehát a magyart, de ne csak a magyart, hanem Kiska elnököt is. Meg mindenkit, akinek ezek az elvek fontosak. Azokat, akik nem asszisztálnak minden eszement hatalmi ötlethez, csak mert az épp népszerűséget is hozhat. Isten áldja meg azokat, akik tényleg hisznek benne – vagy legalább valamiben, túl a nyers erőn és a hatalmi mámoron.
A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Mészáros András

Mészáros: Az Akadémiának kritikusnak kell lennie

D4/R7
Frissítve

Leállnak-e a Beneš-dekrétumok alapján indított földelkobzások?

remdesivir

Először kezeltek koronavírusos beteget remdesivir hatóanyagú gyógyszerrel Szlovákiában

Dunaszerdahely

Önkormányzati nem a Montekid óvodára Dunaszerdahelyen

Saját házában lopták meg a 75 éves nénit

Kétszáz ember került karanténba egy trencséni idősotthonban

Freund Tamás

Nem akar politizálni az MTA új elnöke

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.