Iskola és való világ

Folyamatosan újratanulunk: a megszerzett tudásunk pár év után a legtöbb területen frissítésért kiált; bizonyos esetekben még gyorsabban elavultnak, használhatatlannak bizonyul. Ha gyökeresen megváltozik a környezet és a gyerekek médiaalapú társadalomba születnek, akkor az iskolarendszerünkben vajon miért csak nyomokban van jelen a médiaoktatás? Miért nem kap nagyobb teret a médiajártasság, a média-írástudás, a médiaműveltség megszerzése? És ezzel szoros összefüggésben, ha információs társadalomban élünk, akkor miért nem fejlesztik jobban a digitális kompetenciát?

Iskolarendszerünk mulasztása a médiaoktatás terén nem új keletű. Úgy vélem, a sajtóműfajok ismertetése – más tantárgy keretén belül – még megtörtént, ám a tömegkommunikáció hatásmechanizmusainak szinkron értelmezése már elmaradt; tegyük hozzá, főleg politikai okból. Képzeljük csak el, milyen lett volna a médiaoktatás 1989 előtt!

Roppant fontos lenne ma egy olyan rugalmas oktatási rendszer, amely lehetővé tenné, hogy a tanulók megértsék a média működési módját, képesek legyenek értelmezni jelenségeket, tudatosabb médiafogyasztóvá és tartalomkészítővé váljanak. A médiaismeret önálló tárgy lehetne nagyfokú szabadsággal, melyen aktuális kérdéseket lehetne megvitatni, friss esettanulmányokat elemezni. Az új tantárgy vonzerejét az adhatná a digitális generáció tagjainak, hogy az őket körülvevő, érintő digitális világról és kultúráról szólna: az iskola nem vágná el ettől a közegtől a tanulókat. Ellenben felvállalná, hogy eligazítást ad az álhírek és dezinformáció világában, bemutatná a propaganda képi és nyelvi erejét és működési mechanizmusát; foglalkozhatna a #metoo-kampány terjedésével a médiában és a közösségi oldalakon, az internetes zaklatás veszélyeivel, a médiahatások és médiaerőszak kérdéseivel stb. Médiaművelt, gondolkodó állampolgárokat nevelhetne, akik megértenék, hogy a média valósága konstruált, de hatással van arra, ahogy a valóságot érzékeljük.

Részvételi demokráciát csak úgy lehet építeni, ha fölismerjük a médiaműveltség megszerzésének szükségességét. Első lépésben természetesen a médiaismeret tárgyat oktató tanárok képzését kellene megoldani, ugyanis felkészült tanárok nélkül nincs értelme bevezetni az új tárgyat. Következő lépésben jöhetne a szakmai vita az elméleti keretről és a módszertani kérdésekről. Ezzel párhuzamosan átfogó, alapos kutatások térképeznék föl, hogyan használják a fiatalok a médiát.

Miért az iskola feladata legyen a médiaoktatás? Egyrészt azért, mert a medializált társadalom és a médiatér olyan komplex lett, hogy megértését szakemberekre kell bízni, másrészt a szervezett, irányított, koncepcióval és infrastruktúrával rendelkező forma sokkal hatékonyabb, mint az otthoni, vagy ad hoc szervezetekben folyó médiaoktatás. Meggyőződésem, hogy a fiatalok médiajártassága és médiaműveltsége a részvételi demokrácia egyik alappillére.