Irány a feketelista

Április közepén a kormány jóváhagyta a fiduciárius nyilatkozatról szóló törvényjavaslatot. Célja, hogy a közeli kapcsolatban álló emberek, köztük a nem házas, azonos nemű párok is könnyebben tudják kezelni az egyes élethelyzeteket, például egymás kölcsönös képviseletét, az örökösödési ügyintézést, az egészségügyi ellátást és a kiskorúak védelme terén felmerülő helyzeteket. (Úgy tűnhet, mintha csontot dobtak volna, nem? A megbélyegzésnek ez nem vet véget!) Hegerék mindemellett megpróbálják eltörölni Lengvarský medvecsapdáját, amelyet akkor írt alá, mielőtt távozott a trónról. Utolsó pillanatban kiadott rendelete egyszerűsítené a nemváltoztatás körüli kérdések, s gyakorlatilag sebészeti beavatkozás nélkül tennék lehetővé a transznemű emberek számára a vezetéknév, keresztnév és születési szám megváltoztatását.

A legegyszerűbb dolog belerúgni a földön fekvőbe, s bizony a pozsonyi lövöldözéses incidens óta az LMBTQ-közösség nehezen tud talpra állni kormányunknak köszönhetően. Adunk-veszünk játékot játszottak Hegerék, de úgy néz ki, hogy kicsúszik lassan a talaj a talpuk alól. Az ET emberi jogi biztosa, Dunja Mijatovic közölte: a Tepláreň nevű pozsonyi melegbár ellen több mint hat hónappal ezelőtt elkövetett támadás után elmaradt az LMBTQ-közösséghez tartozókkal szembeni intoleranciával kapcsolatos, régóta fennálló aggodalmak kezelése, ami – véleménye szerint – azt mutatja, hogy a szexuális kisebbséghez tartozók emberi jogai veszélyben vannak Szlovákiában. Ezen felül arra kérte a szlovák törvényhozókat, hogy tartózkodjanak az olyan narratívák népszerűsítésétől, amelyek az LMBTQ-közösségek egyenjogúságáért folytatott küzdelmet genderideológiaként vagy LMBTQ-ideológiaként tüntetik fel.

Mijatovic az intolerancia és a megkülönböztetés elleni átfogó küzdelemre szólította fel a szlovák parlament képviselőit. Az emberi jogi biztos minden bizonnyal nem tudja, hogy Szlovákia nem arról híres, hogy gördülékenyen kezelje az ilyesfajta problémákat. Az érintett közösség tagjai és a választópolgárok is jól tudják, hogy ezt meg lehetne oldani egyszerűen és ügyesen, csak nem nálunk. Sajnos a mi régiónkban nagyon nehezen vetkőzzük le ezt a melegek körüli mizériát. Néha már azon gondolkodom, vajon nem szándékosan húzzák és halasztják a problémák orvoslását, hogy legyen miről csámcsogni uniós szinten? Rivaldafényre vágyó politikusaink talán attól félnek, hogy ha Szlovákia kigyomlálná az egyenjogúság és az érvényesülés talaját, akkor hirtelen nem maradna olyan téma, ami miatt az ET foglalkozhatna Szlovákiával? Hipp-hopp feledésbe merülnénk – netalán ettől félünk?

Ha valóban így lenne, akkor bizony fölösleges lenne emiatt halogatni a probléma orvoslását, hiszen, amilyen kis állam vagyunk, olyannyira fel tudjuk magunkra hívni a figyelmet. Korrupcióban talán nem tudjuk megelőzni szomszédainkat, viszont – a parlamenti történéseket szemlélve – diszkriminációban bármikor lekörözhetjük őket.