Irak a szétesés szélére sodródott

 

Ezt al-Rubaj volt iraki nemzetbiztonsági tanácsadó nyilatkozta az Independentnek, hozzátéve: már több iraki politikus is komolyan felvetette az ország felosztásának lehetőségét. A szakértő véleményét komolyan kell venni, testközelből ismeri a helyzetet. A lényeg az, hogy tíz évvel Szaddám Huszein megdöntése és két évvel az amerikai csapatok kivonulása után a helyzet rosszabb, instabilabb, mint a diktátor rezsimje alatt volt. Ismét tombol a külső szemlélő számára felekezetiként megjelenő erőszak, csak áprilisban több mint hétszázan vesztették életüket és közel kétezren sérültek meg a különféle erőszakcselekményekben. A dolgok hátulütője: a világ pillanatnyilag nem is figyel Irakra, érthetően a vele szomszédos Szíriában egyre tarthatatlanabbá váló helyzettel van elfoglalva. Az Arab Liga Irakkal kapcsolatban regionálissá terebélyesedhető konfliktust emleget, ha nem lesz gyors megegyezés a felek között. De jelenleg sem a szunnita törzsek, sem Núri al- Máliki síita miniszterelnök és köre nem hajlandó engedni. Ebből a terrorista csoportok húznak hasznot, pl. az iraki al-Kaida egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Máliki hónapok óta haragban van kormánykoalíciója minden tagjával, a szunnita Iraki Blokktól Muktada asz-Szadr síita prédikátor mozgalmáig. Azzal vádolják – nem is alaptalanul –, hogy új diktatúrát épít ki. Többek között betiltotta az al-Dzsazírát és kilenc másik adót, mert szerinte adásukkal tovább élezték a felekezetek közötti feszültséget. Nemzetközi jogvédő szervezetek ugyanezt állítják Máliki kormányáról. Az iraki kurd pártokkal azért veszett össze, mert nagyobb részesedést akarnak az olajbizniszből, s az autonóm régió vezetése szívesen kiterjesztené befolyását Kirkuk és Ninive térségének kurdok lakta részeire is. A kisebbségben levő szunniták, akik Szaddám idején kivételezettek voltak, most úgy érzik, diszkriminálják őket. Azt állítják, Máliki kormánya valójában a síita Irán előretolt helyőrsége. Teherán az utóbbi időszakban valóban jelentősen kiterjesztette befolyását Bagdadban. És Máliki közelebb áll a síiták egyik ágához, az alavitákhoz tartozó Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz is, mint a felkelőkhöz. Az iraki szunniták december óta egyre hangosabb, de április közepéig békés kampányt folytattak a nagyobb polgári és politikai jogokért. Aztán jött a havidzsai mészárlás: a hadsereg 50 (a szunniták szerint 170) tüntetőt lőtt le. A válasz nem maradt el: a radikális szunnita csoportok támadásaiban-merényleteiben több száz síita halt meg. A központi kormány egyre több terület felett veszti el az ellenőrzést, és a hadseregből ismét sokan dezertálnak, mert nem hajlandók a tüntetők közé lőni. A megoldás sokak szerint az lenne, ha Máliki lemondana, s új választásokat írnának ki. Erre a parlament elnöke is felszólította a kormányfőt, de Máliki erre sose lesz hajlandó, hiszen hatalmas pénzekről, az iraki olajbizniszről van szó. George Bush álma pedig, hogy amerikai segédlettel megteremtik az első arab demokráciát, ma már senkinek eszébe sem jut.