Intőt kapott az éllovas

A hír hallatán a tőzsdék vad hullámzása e héten akár szökőárrá is erősödhet, annak minden pusztító hatásával együtt, ha csak a világ vezető hatalmainak hétvégi és mai izgatott telefonkonferenciái nem csitítják valamelyest a kedélyeket. Mókás figyelni a tőzsdéken eluralkodó pánik és a bűnbaknak kikiáltott hitelminősítők körüli reakciókat. Brüsszel a pénteki pénzpiaci performansz láttán csupán annyit mondott, hogy az unió nem ezt érdemelte. Miután a Standard & Poor’s története során példátlan módon elvette az Egyesült Államok lehető legmagasabb, AAA besorolású osztályzatát, a washingtoni pénzügyminisztérium a hitelminősítő számítási hibáira hivatkozott. Az pedig a zűrzavar és a színvonal hű leképezése, hogy a társaság elismerte az USA kapcsán végzett számításaiban esett potom 2000 milliárd (!) dolláros hibáját, ám legmagasabb osztályzatát, amit még a második világháború és a 2001-es terrortámadások sora sem ingatott meg, nem adta vissza. Ezenközben a pénzügyi örvényben egyre inkább kapálózó olaszok megszállták a hitelminősítők milánói irodáit, mivel azok „abnormális turbulenciát” okoztak az itáliai értékpapírpiacon. Persze szó sincs arról, hogy a túlköltekező országoknak – sokáig hamis – tükröt tartó hitelminősítőket védjük, hiszen megtévesztő és teljességgel pontatlan osztályzataikkal nyakig sárosak a 2008-ban világméretűvé vált válság kirobbanásában. A mostani börzebukást, az eurózóna drámai helyzetét azonban nem ők okozták, hanem a három évvel ezelőtt betört világválságra adott rossz válasz. Akkor a nyugati országok kormányai az állami kiadások növelésével, a pénznyomdák felpörgetésével próbáltak meg úrrá lenni a gondokon. Azonban a hitelválságot további óriási hitelekkel nem lehet megnyugtatóan orvosolni. A pénzügyi dopping ugyan hatott, ám ennek következményeként egyre több országnak kezelhetetlen szintre nőtt az adóssága. Erre jöttek a megszorító intézkedések, ami behúzza a fékeket. S ha mindez nem lenne elég, az unió egyik kezével a gyakorlatilag becsődölt görögöket próbálja víz felett tartani, másik kezével az íreket és a portugálokat húzza ki a mocsárból, miközben a washingtoni Capitolium politikusai az adósságplafon kitolása során kis híján technikai csődbe vitték az Egyesült Államokat. Ez már tényleg sok a jóból, amit a remegő kezű tőzsdézők a múlt heti zűrzavarral reagáltak le. A gazdaságélénkítésre szánt százmilliárdokat nem vonták ki időben a gazdaság vérkeringéséből, a szédítő összegek biztos befektetési helyeket keresnek, de nem találnak (elvégre mindenki nem menekülhet svájci frankba és aranyba). Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke írta: „Amikor az internetes cégek buborékja szétdurrant 2000-ben, a problémát a tőzsdéről tovább passzolták a jelzáloghiteleken keresztül az ingatlanpiacnak, s amikor az is szétdurrant 2007-ben, akkor az államháztartásnak. Ha ez is kidurran, akkor már nincs kinek passzolni.” Nos, most itt tartunk, a mindent lehúzó államadósságot nincs kinek a nyakába varrni. Az unió egy darabig, amíg Németország győzi pénzzel, folytathatja erőművészi produkcióját, az USA még tologathatja adósságplafonját. Húzzák az időt, mivel tudják, ekkora adósságot vagy a felpörgő inflációval, vagy a tartozásokat leíró államcsődökkel lehet semlegesíteni. Kell ennél rosszabb forgatókönyv?