Integrációs stop

Ez a mérés is jól mutatja az ún. bővítési fáradtságot az Európai Unió részéről, a kilencvenes és kétezres évek növekedési optimizmusa a múlté, és az EU inkább befelé fordulni látszik. A jelenlegi Juncker-bizottság, azaz az EU kormánya, elődeivel ellentétben ki sem nevezett bővítési biztost, egyértelmű jelét adva annak, hogy a következő években nem vár előrelépést új tagállamok csatlakozásával kapcsolatban. A fent idézett mérésben 81% tartotta fontosnak azt, hogy a jelenlegi EU-tagok erősítsék kapcsolataikat, és csak 24% tulajdonított fontosságot a bővítés folytatásának.

Ezen a helyzeten a mostani menekültválság nem sokat javított. A közép-európai országok zöme egyrészt elmulasztott bármiféle szolidaritást mutatni nemcsak a beérkező menekültekkel, hanem a nyugat-európai tagállamokkal is, megtagadva a részvételt bármilyen megoldásban, amely összeurópai szinten próbálta volna rendezni a kérdést. Sőt, a keleti kormányok aktívan támogatják a nyugaton kormányzó erők migránsellenes belső ellenzékét, mint az például Orbán Viktor és a bajor miniszterelnök szimbolikus jelentőségű találkozóján is látható volt.

Ebben a helyzetben Nyugat-Európa polgárai joggal teszik fel maguknak a kérdést: miért vállalnánk kockázatot egy újabb bajkeverő társasággal, további keleti államok felvételével, amelyek a tagságnak csak a pozitív oldalaira tartanak igényt, felszedik a fejlesztési pénzeket, majd Brüsszel ellen ágálnak, a menekültválságot belpolitikai acsarkodásra használják ki, de szolidaritást nem vállalnak a többi országgal? De a dolog valószínűleg itt nem is áll meg: egyre több szó esik a kétsebességes EU létrejöttéről, ahol a perifériára szoruló országok csak egy kevésbé szoros integráció részét képezhetnék. Nagyon úgy tűnik, hogy régiónk több országa is csak a második sebességhez tudna csatlakozni.

A helyzet iróniája egyébként az, hogy a menekültválság egyik fő okozója pont az a tény, hogy a Balkánt nem integrálták az EU-ba, ezért a menekültek viszonylag szabadon járhatnak-kelhetnek a félszigeten, később feltorlódva a schengeni határok mentén. Azaz a mostani válság az integrálatlanság, és nem az integráció problémáira mutat rá. Ennek ellenére könnyen lehet, hogy a mostani kicsinyes és önző tagállami politikák végül a közös Európa jövőjének rovására mennek. És nincs okunk kételkedni: a periférián lévő, tíz éve kizárólag EU-s pénzekből építkező keleti országok egyértelmű vesztesei lesznek annak, ha az unió a mostani válságra a kétsebességes modellel válaszol.