Indulási motivációk

Robert Fico a hétvégi pártkongresszuson valószínűleg túl messzire ment, amikor futóbolondozta, kalandorozta és csirkézte az új pártok képviselőjelöltjeit. Mivel az ő bejutása biztos, és az újonnan induló törpepártok töredékszavazatai inkább a hasznára lesznek, mint a kárára, lehetett volna elegánsabb is, de hát ő nem erről híres.
Ficóval ellentétben úgy gondoljuk, virágozzék minden virág, és aki a törvényes keretek között működik, és nem sajnál 16 ezer euró választási kauciót, melyet valószínűleg nem fog viszont látni, ám hadd induljon a választásokon. Kérdés azonban, hogy a nyilvánvalóan esélytelen pártok milyen motivációból kockáztatnak ennyi pénzt, és a nyilvánvaló sikertelenséget?
Tételezzük fel, hogy a politikai pártokat nem befolyásolják gazdasági érdekcsoportok, és mindenki csak azért indul a választásokon, mert úgy gondolja, az általános közjó elérésére neki van a legbiztosabb receptje, és célja az őt megválasztó állampolgárok boldogulásának előmozdítása, és ezeket szeretné a képviseleti demokrácia által biztosított eszközökkel minél nagyobb mértékben átültetni. Ha végignézünk a listán, sajnos, még ez a(z ál)naiv alapvetés sem állja meg a helyét. Tény, hogy szükség lenne felelős környezetvédelmi politikát felvállaló pártra, ezért két ökopárt is indul, ám az egyiknek még honlapja sincs, a másik környezetvédelmi tevékenységéről szintén keveset tudunk, arra viszont emlékezhetünk, hogy korábban a Smerrel kokettáltak. A konkrétan egy megye képviseletére alapozó, vállaltan régiós pártot miért válassza egy szomszédos megyében élő polgár. Ön szeretné, ha az egyébként is kétséges nyugdíjáról Nora Mojsejová döntene?  Mit gondoljunk azokról a (pszeudo?)politikusokról, akik az elmúlt választások során különböző pártok listáin próbáltak bekerülni a parlamentbe, rendre sikertelenül? Komolyan vehető az a párt, amelyiknek nincsen honlapja? – hogy csak pár olyan kérdést tegyünk fel, mely a listát böngészve megfogalmazódhat bennünk, és akkor még a párt- és választási programokról nem is beszéltünk. Akinek egyik sincs, az most akarja összedobni, két hónap alatt?
Általános egyezség uralkodik a hazai politikai elemzők körében arról, hogy az új, standardnak nem minden esetben nevezhető politikai pártok a választópolgárok kiábrándultságára próbálnak majd építeni. Ez azonban sokkal inkább távolmaradásként fog manifesztálódni, mintsem egy sosem hallott pártra leadott voks formájában. A törpepártok az idő rövidségére sem foghatják valószínűsíthető sikertelenségüket. Így e sorok írója nem tud mást elképzelni, mint hogy öntudatos állampolgárok gyanánt így próbálják támogatni az egyébként nagyon rossz állapotban levő költségvetést, esetleg gazdag exhibicionisták.