Igazságtalan és hálátlan

Csöndben gondolkodtam, hogy ez mit jelent, amit ő – helyesen – úgy értelmezett, hogy nem osztom az örömét, és megkérdezte, mi a bajom ezzel a tündi-bündi emberrel. Mi az, hogy tündi-bündi, kérdeztem.

Hát olyan „aranyos, vicces”, válaszolta. „Például lefotózta, hogy valami hivatalos ülésen levetette a cipőjét, és még viccesen meg is kommentálta, hogy milyen jó, hogy mindenkinek volt maszkja, tudod, hogy senki sem érezte a lábszagot, ha-ha-ha, olyan eredeti, no, ez a tündi-bündi!” Hm. Tudom, kicsit túlzott a párhuzam, válaszoltam, de nekem erről Néró császár jut az eszembe, aki a római tűzvész idején (amit egyes források szerint ő maga okozott) a lángokat nézve verset szavalt és lantjátékkal kísérte önmagát.

Ez is elég eredeti meg tündibündi, nem?

De hát az bolond volt, mondta erre ismerősöm kicsit megbántva, majd más témába kezdett.

„A magyarok leszerepeltek, de ki bánja! Az új kormányban demokrata szlovákok vannak, azok meg fogják adni, ami kell a magyaroknak”, mondja ő, aki mellesleg szintén magyar.

„Mert hát mit értek el az évek során a Bugár, Csáky, Berényi, Duray, Bárdos meg a többiek?! Az égvilágon semmit! Nélkülük is ugyanott lennénk!”

Miután nem értettem egyet, és az árnyaltabb látásmód kedvéért felhívtam a figyelmét némi történelmi visszatekintésre és szakirodalomra, már nem politizált(unk) többet.

Ennek két órája, de még mindig azon gondolkodom, hogy milyen igazságtalanok egyesek. Én úgy látom, ha a rendszerváltás pillanatától mostanáig nem lettek volna magyar politikusok, akkor teljesen máshol lennénk. De szerencsére voltak. És mindig nehéz dolguk volt, mert a szlovák demokraták is csak kemény harcok árán és akkor is csak gyűszűvel mérték azokat a szerintük „engedményeket”, amiket a magyar politikusok jogoknak neveztek. Nem akarom senki kedélyeit borzolni, ezért inkább a múltból említek egy példát.

Az első Dzurinda-kormány idején a kisebbséginyelv-használati törvény elfogadása volt az uniós csatlakozási tárgyalások egyik feltétele. A parlament elé került kormánytervezet süket maradt a koalíciós partner MKP javaslatai iránt, ezért az MKP saját tervezetet terjesztett elő. Végül a kormány törvényjavaslata lett elfogadva, amit az MKP elutasított (nem semmi, hogy az EU-nak is tökéletesen megfelelt az a törvény, ami ellen épp azok tiltakoztak, akikről szólt). Az MKP ebben tehát alulmaradt a szlovák demokratákkal szemben. Ugyanakkor azt el tudta érni, hogy a mečiari időszak kisebbségellenes oktatási és kulturális restrikcióit visszavonják. Például az alternatív oktatás tervezetét. Ennek értelmében bizonyos tantárgyakat a magyar iskolákban is szlovákul kellett volna tanítani. Ki tudja, ez hogyan alakult volna nélkülük.

De ki emlékszik... Ilyen az utókor. Igazságtalan és hálátlan. Jobban érdekli a büdös zokni.