Idő van

Este hatkor érsz be a kisvárosba. Szerencséd volt, mert egy ismerősöd hozott el idáig. Most is sietsz, mert ma még egy másik járás székhelyére kell érned, lehetőleg este tízig. Pechedre közvetlen járat oda ma már nem indul. Két autóbusszal is próbálkozol tehát, földrajzilag kitippelve a célhoz legközelebb eső falvakat, hátha azokból majd átszállással... Az első számításba jöhető buszon a sofőr együttérzően közli veled: igen, lesz csatlakozásod az ő végállomásától, de csak úgy fél tíz körül. A közvetlen járatot már egy éve megszüntették. Megköszönöd a tájékoztatást, s inkább nem szállsz fel a járműre. A második buszba lépve újabb lehetőségek adódnak: jegyet váltasz a helyi vasútállomásig, ahol viszont már percnyi időd sem marad, hogy elérd a vonatot, vagy szintén a busz végállomásáig, egy pici faluig utazol tovább. Ez ugyanis közel esik a járási székhelyhez, ahonnan egy további vonattal talán még időre beérsz oda, ahova eredetileg indultál. Leutazol tehát az adott községbe, s onnan egy óra múlva valóban van csatlakozásod a járási székhelyre, de – mint az közben kiderül – csak vonattal, s csupán éjfél körül. Ezért ezzel a legutolsó busszal már csak három falunyi távolságot teszel meg. Nem mész tovább, nem érdekel már a járási székhely, sem pedig utad eredeti végcélja, a tehetetlenséget, a dühöt és a sírást egyszerre fojtva magadba, felhívod mobiltelefonon a barátodat, aki autóval hazavisz. Feladtad. Inkább másnap reggel vágsz neki a nagy kalandnak... Abszurd? Érthetetlen? Zavaros? A közlekedési vállalat seperc alatt kőkemény gazdasági érvekre hivatkozva, logikusan elmagyarázza neked, miért van ez így, miként, gondolom, a buszjáratok megrendelője, tehát a megye illetékes szakosztálya is. Ráadásul tisztán piaci, gazdasági szempontból nézve még igazuk is lesz. Csak te vagy a hülye, mert egy lerobbant régióból szerencsétlen időpontban egy másik lepusztult régióba szerettél volna eljutni. Vess magadra, vagy vegyél magadnak autót. Vagy egyszerűen csak: legyen időd.