Húsz év múlva

Az évforduló alkalmából elhangzó beszédek, az ország valós állapota és a kapcsolódó események egyszerre adtak szomorú látleletet arról, hogy hová jutott az ország ennyi idő alatt: széles körű erkölcsi válságba. Elég számba venni csak az elmúlt hetek történéseit. Ivan Gašparovič államfő az alkotmány szabad értelmezése miatt továbbra sem hajlandó kinevezni a főügyészi tisztségbe a parlament által megválasztott Jozef Čentéšt. Malina Hedviget alapvető emberi jogainak megcsúfolásával zaklatják a hatóságok. A Gorilla-ügy kapcsán benyújtott eddigi egyetlen, az ügy sokadrendű szereplője ellen indított eljárást is beszüntetik, csakúgy, ahogy Andrej Ďurkovský volt pozsonyi főpolgármesternek sem esik bántódása a PKO lebontása kapcsán. Az alaptörvény elfogadásának napján pedig Kassán tartanak alkotmánymenetet azok, akik nehezményezik, két éve milyen könnyedén túllépett a parlament azon a problémán, hogy az irat szellemének megfelele a kettős állampolgárság lehetőségének szűkítése. Húsz évvel az alkotmány létrehozatala után az ország és annak képviselői semmivel sem tisztelik jobban az alaptörvényben lefektetett elveket.

Szlovákia létezésének húsz éve alatt persze megélt a mainál súlyosabb mélypontokat is, például a mečiarizmus legsötétebb éveiben. Korábban viszont mindig látszott a fény az alagút végén, volt miben bízni egy jobb jövő reményében: a Nyugatban, az Európai Unióban, a kisebbségeket megvédő demokratikus intézményekben. Húsz év alatt viszont megváltozott az eszközök megítélése is, már nem lehet rájuk csodaszerként tekinteni, úgy gondolni, hogy puszta létükkel megoldják Szlovákia vagy a szlovákiai magyar közösség problémáit. A gazdasági és politikai válságra adott legújabb megoldások (melyekre az ország választói a Smer képében áldásukat adták) pedig inkább tűnnek riasztónak, mint valódi jövőképnek. Az erős és gondoskodó állam képe, a rendmánia vagy a kisebbségek iránti fokozott intolerancia és betagozódásuk szorgalmazása nem vezet sehová.

Szlovákia fennállásának első húsz évében voltak hullámvölgyek és fényesebb időszakok is. A hétvégi gálaest szimbolikusan lezárt egy korszakot, még a külsőségeiben is: az eső és a rossz időjárás szétkergette a nézőközönséget, legfőbb közjogi méltóságaink pedig üres frázisokat pufogtattak a színpadon, általános érdektelenség közepette. Valószínűnek tűnik, hogy jövőre megszüntetik az ünnepnapot. A szlovák alkotmány második húsz évének valóban az használna a legtöbbet, ha nem ünnepelnék az okiratot, hanem elsősorban tisztelnék és betartanák.