Húsvéti valóságshow

Vasárnap óta tartó kvázi éhségsztrájkja egy szánalmas valóságshow-ra emlékeztet: sajtótájékoztatót tart, üzenget a népnek, neki üzen az egyház, ő vissza, fogadja a papot, megáldoz. Az a belgrádi magánkórház, amelyben ellátják, a csőd szélén áll – állítólag egy baleseti sebész és egy szexológus követi az állapotát, ennyire futotta.

Rendkívüli parlamenti választásokat akart, a kormány nem hallgatta meg, ekkor döntött úgy, nem vesz sem ételt, sem italt magához mindaddig, míg nem tűzik ki a voksolás dátumát. Borisz Tadics államelnök – aki egyben Nikolics legnagyobb politikai ellenfele –, ahogy illik, meglátogatta a truccoló vezért, megkérte, ne gyerekeskedjen már. Közben Tomiszlav követői országszerte kisebb tiltakozó felvonulásokat szerveznek egész héten, de már nem is választani akarnak, most épp a „tolvaj, az országot áruba bocsátó” kormányt szidják.

Egy kicsit viccessé vált a helyzet. Nem elég, hogy már nem is tudják, miért kezdett Nikolics sztrájkba, de már nem is sztrájkol. Miután a pravoszláv egyház üzent neki: Nikolics uram, az, amit teszel, nem keresztény emberre vall, nem keresztény tett ártani saját testi épségednek, Tomiszlav bocsánatot kért, nagycsütörtökön meglátogatta egy pap, megáldozott. Vagyis kenyeret vett magához, és azóta vizet is iszik. Most ott tartunk, hogy a mártíromságot megcélzó pártvezér az éhség- és szomjúságsztrájkját átnevezte böjtre. Böjtölve tiltakozik(?).

Az eddig viccesnek nevezett szituáció itt válik értelmetlenné. Szerbiában egyre több ember él vízen és kenyéren. De nem önszántából. Nikolics nagy elhatározásából az lett, hogy néhány napig rántott hús helyett vizet és kenyeret fogyaszt, de ezzel még nem vállalt közös sorsot népével. A nagy tömegeknek biztos, hogy jobban imponálna, ha kitartott volna, vállalva a következményeket. Akármilyenek is legyenek azok. Ez így egy kicsit olyan „csináltunk is valamit, meg nem is” helyzet: meghalok értetek, ezzel bebizonyítva, hogy Szerbia diktatórikus állam, de ha jobban belegondolok, mégsem, mert én vagyok az, akire szükségetek van – ezért inkább csak böjtölök egy kicsit, méregtelenítem a szervezetem, hogy még nagyobb erővel vezethessem az országot.

Nikolics párttársai tegnap estére azt tervezték, hogy követőikkel együtt megjelennek a szebb napokat is megélt kórház előtt, és megkérik vezetőjüket, hogy hagyjon fel a tiltakozással. Ő már így is győztes, üzenik neki. Már mindegy nekik, mikor lesznek választások, biztosak a sikerükben. Tomiszlav feltehetően fejet hajtott követői kérése előtt, ünnepelteti magát egy kicsit a kamerák kereszttüzében – és elhagyja a „villát”.

A valóságshow-k már csak ilyenek.

Vígi Zoltán; a szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa